Legnagyobb tavunk lassan elszakad a Zimmer frei érzéstől és a Kádár-büfékultúrától: rengetegen dolgoznak azon, hogy minőségi szolgáltatásokkal tegyék vonzó és sokszínű turisztikai célponttá a Balatont. Balassa Balázs, Szigliget polgármestere és a Balatoni Szövetség elnöke, Kardos Gábor filozófus, a Balatoni Kör szóvivője és Oláh Miklós, a Balaton Fejlesztési Tanács kutatásvezetője beszélgetett a vendéglátás átalakulásáról, a régióba települő fiatalokról és az egész éves szezon szükségességéről, melyről a Magyar Nemzet Lugas rovatában jelent meg egy írás.
Lugas: Szabad szemmel is jól látható módon mennek fel az ingatlanárak és a vendégéjszakák száma: ennyire megugrott a Balaton népszerűsége az elmúlt néhány évben?
Kardos Gábor: Balatoni turizmusról érdemben akkor tudunk beszélni, ha egy esős, gyenge napon is sok vendég van a parton. Sajnos sokáig az tűnt itt turisztikának, hogy amikor kisüt a nap, és felmelegszik a víz, akkor emiatt – nem miattunk – idejönnek az emberek, és mi boldogan hátradőlhetünk, miközben sorban állnak a lángosért. A jelenlegi ingatlanberuházások anomáliái is azt mutatják, hogy komplex Balaton-fejlesztésben kell gondolkodni, nem lehet leválasztani az urbanisztikáról a turizmust, mert ha nincs egységes koncepció és arculatépítés, akkor jönnek ezek az ad hoc, ki merre lát fejlesztések. A nyári tömegturizmus kiszolgálása helyett a szezonok kiegyenlítésén kell dolgozzunk. Egyáltalán nem biztos, hogy ekkora tömegre van szükség nyáron: a mennyiségi helyett minőségi turizmusra kellene átállni a csúcsszezonban is.
Balassa Balázs: A balatoni turizmust, a Balaton jövőjét egyértelműen az itt élő embereknek és az őket képviselő önkormányzatoknak kell meghatározniuk. A főszezon zsúfolt nyári időszakát már nem szabad erősíteni, mert akkor előbb-utóbb élhetetlenné válik a Balaton. A nyár már nem tud több vendéget fogadni, de szerencsére egyre több az őszi, téli és tavaszi minőségi szolgáltatás, program a térségben, amelyekkel egyenes arányban növekszik a vendégszám is. Ha szeretnénk fokozni az idelátogató vendégek számát, akkor ezeket az évszakokat kell erősíteni.
Oláh Miklós: A nyolcvanas években a KSH-ban foglalkoztam társadalomstatisztikával, ezen belül idegenforgalommal. A rendszerváltás előtti időszakot alapvetően a belföldi vendégforgalom tekintetében irányított, központilag vezérelt szociális turizmus jellemezte: SZOT-üdülők, munkahelyi üdülők, KISZ-tábor… A külföldi turizmus garantálva volt mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül, hiszen nálunk találkoztak a kelet- és nyugatnémet vendégek. Nem volt piaci versenyhelyzet. Ötvenhatot követően alapvetően rendszer-legitimáló funkciója volt a balatoni rekreációs lehetőségek kiépítésének. Jött a rendszerváltozás, a belföldi vendégek eltűntek, mert megkaptuk a világútlevelet, és körülnéztünk a világban: mentünk Kismartonba hűtőt és diktafont venni, és végre kinyílt a világ. A munkanélküliség eközben felszökött, ezért egy egész generációnak esett ki a Balaton-élmény anyagi okokból. A németek egy része eltűnt a statisztikából – részben azért, mert már az egyesített Németország területén is tudtak találkozni egymással. Aztán amikor 1996 január elsején feloldották a külföldiek ingatlanvásárlásának a tilalmát a belterületi ingatlanokra, akkor a Balaton-élményekkel rendelkező németek, osztrákok (és további negyven ország polgárai) tízezer ingatlant vásároltak meg a régióban, vagyis ők már a sajátjukban üdültek, üdültettek. Az akkori turisztikai szakma és az idegenforgalmi vállalkozó meghatározóan nyári balatoni szezonban gondolkodott, és szezonhosszabbításról beszélt előrelépésként, pedig a nyári balatoni szezont még a klímaváltozás ellenére sem nagyon lehetett meghosszabbítani. A vendégforgalmi statisztikai számok és a balatoni jövedelmek elkezdtek csökkenő tendenciát mutatni. Ekkor jeleztük, hogy a Balatonra is ráférne egy regionális konszolidációs program. A számok tovább csökkentek, és az utóbbi másfél, két évtizedben házak tömegére került fel az eladó tábla. Mindez egészen addig tartott, amíg a szakma ki nem találta, hogy csináljunk új szezonokat, amelyekhez új vonzerők, új gondolkodásmód, teljesen más koncepció kell. Az elmúlt években – legyen az vállalkozó, önkormányzat vagy bárki más – a balatoni szereplők olyan terepen mozogtak, ahol mindenki ellenfele volt a forrás-szerzésben a másiknak. Ebben a mezőnyben és ellenszélben jött létre a balatoni TDM- (turisztikai desztináció menedzsment) hálózat, a csopaki borkódex vagy a Balatoni Kör. Sok minden elkezdődött, amire lehet építeni, és amivel el lehet hitetni azt, hogy a A Balaton nem nyolchetes turisztikai célterület, lehet akár nyolc hónapos is. Hat kormányzati ciklusnak kellett eltelnie, hogy a gazdasági és a politikai feltételek összeálljanak: 2016. december 27-én született meg az a kormányhatározat, amelynek megvalósítása most történik, és amely 365 milliárd forint forrást juttat a régiónak. A korábbi, nyári egyszezonos Balaton is rengeteg konfliktusos helyzetet rejtett magában, az új források megjelenésével pedig mindenki próbál új vonzerőt megjeleníteni, ami szintén konfliktusokat generál majd.
A cikk folytatása itt elolvasható.