Több mint 1200 hektárnyi erdő enyészik évek óta Zalavár, Fenékpuszta, illetve Sármellék térségében, amelynek egy része a kocsiutakról is jól látható, nyomasztó látvány. A hirbalaton.hu információi szerint évtizedekkel ezelőtt telepített fákról van szó, amely a Balaton érdekében létrehozott kis-balatoni vízvédelmi rendszer okozta talajvízszint-emelkedés miatt pusztul leginkább.
Ezzel nincs baj: a hajdani állapotához jobban hasonlító, vizes, mocsaras, helyenként erdős élőhellyé válik a térség az évek során.
Tehát nem a Balaton vízszintjének 120 centiméterre emelése okozza a Kis-Balaton környéki erdőpusztulásokat, amely részben magán, részben állami, mesterséges erdőket érint.
A hajdan telepített, és a magasabb fekvésű területeken megmaradó fák zöme – mézgás éger, magas kőris, nemes nyáras és fűz – amúgy jól bírja a vízborítást, de csak akkor, ha a vízszint ingadozik, és időnként levegőhöz jut a gyökérzete. A vízvédelmi rendszer beindításával emelkedett meg a talajvízszint, és maradt el a vízszint-ingadozás. Ez a térségben a mezőgazdasági művelés erőltetése előtti időkre jellemző, nádas-sásas mocsárvilág kialakulásának kedvez – számoltak be szakemberek a hirbalaton.hu-nak.
Így kapta vissza a természet az érintett részeket
Kovács Béla, a Bakonyerdő Zrt. természetvédelmi főelőadója a hirbalaton-hu-t arról tájékoztatta, hogy még az 1970-es években dolgozták ki a vízvédelmi rendszer kiépítésének tervét, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában. A Hídvégi tó kialakítása 1985-re, a Fenéki tó elárasztása az ezredfordulót követő években készült el. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer épült ki.
– A Bakonyerdő Zrt. Keszthely-Sármelléki erdőtömbjében jelentkező foltos pusztulás a szerkezete miatt levegőtlenségre hajlamos talaj és egy esetlegesen hosszantartó magas talajvíz állás együttes hatása okozza – közölte a főelőadó. Kizárható, hogy idegen eredetű szennyezés lenne az oka, a víz és talaj vonatkozásában egyaránt – szögezte le.
Mint kifejtette, a vízvédelmi rendszer kiépülése óta a talajvízszint évről évre változatosan, de mindenképpen emelkedett, a magas vízállás, a szinte minden évben bekövetkező tartós hőség miatti felmelegedéssel párosulva mintegy „meleg vízzár” alatt tartja a gyökérzónát a lápterületen. A pusztuló fák, korhadó törzsek értékes élőhelyet biztosítanak rovaroknak, madaraknak, a vizes élőhely pedig a hüllők és kétéltűek számára fontos, miközben a magasabb fekvésű részeken megmaradnak, illetve nőnek újabb erdő-részek – tette hozzá.
