Légli Ottó: a bor lényege, hogy a helyi értékekről szóljon (mandiner.hu)

A borászokra mindenki büszke, a politika is veregeti a vállukat, de a magyar bornak még nem sikerült az igazi áttörés – mondja Légli Ottó a mandiner.hu-nak.

 

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökével, a Borászok borásza és az Év Bortermelője díjak tulajdonosával Balatonbogláron, egy palack bor mellett beszélgettünk át egy délutánt életéről, munkájáról, ethoszáról és nézeteiről. Pincesor néven most induló borász-portrésorozatunk első része!

Légli Ottó balatonboglári borász, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke. Családi borászatának alapjait 1989-ben tette le, mára 33 hektáron gazdálkodik, évi 200 ezer palackot megközelítő termeléssel. 2010-ben elnyerte mind az Év Bortermelője, mind a Borászok Borásza címet.

Nem ma kezdte a borkészítést. Hogyan indult az egész?

A családdal kell kezdenem. Szőlőskislakon születtem, ahol atyám telepvezető volt a Balatonboglári Állami Gazdaságban. Szolgálati, kertes házban éltünk, kertünk végében szőlő, üzemi tábla – chasselas – volt. Kicsit odébb, egy gyönyörű park közepén egy kastélyban volt a telepvezetői iroda, ott éltek a kertész tanulók is, állandóan ott lógtam. Mindig sok vendég volt nálunk, a téma a szakma volt, ahogy visszaemlékszem, elég magas színvonalon. Nagy lépés volt a család életében, hogy atyám kezdeményezésére ötödmagával – gyakorlatilag a gazdaság öt szakmai vezetője: Lakatos, Dr. Eifert, Szendrődy, Mihályi, Légli – egy-egy hold szőlőt telepítettek, az öt holdat egyben és együtt művelték – például a gépi munkákban – majd együtt értékesítették a szőlőt a kéthelyi téesznek. Az ültetvény államosítását már győri bencés diákként éltem meg. Ez az esemény mélyen megérintette a családot – nem csak anyagilag. Egy hold ültetvénye, akkori törvények szerint, minden magyar családnak lehetett. Zavarta a szocialista nagyüzem működését, pedig nem volt közvetlenül határos, hanem egy út volt a két terület között. Aztán később összeállt a kép, az úgynevezett új mechanizmus balos fordulatának – Biszku-korszak – voltunk áldozatai. Nálam azonban emiatt is erős volt a vágy, hogy önállóan, szabadon dolgozhassak – végül négy, kísérleti telepvezetőként a boglári Állami Gazdaságban töltött év után 1988 telén felmondtam a cégnél, kimondtam, hogy egy saját birtokot szeretnék létrehozni.

Az interjú folytatása itt megtalálható.