Leáldozott a nyírt gyep-tuja divatnak, éljen az erdőkert?

Térkővel kirakott, lebetonozott udvarok, pázsittal beültetett, néhány kókadozó tujával szegélyezett, állandó locsolást és fűnyírást igénylő focipályaméretű kertek. Ismerős, ugye? Nagy divat volt ez az elmúlt egy-két évtizedben, de nemcsak esztétikai és kényelmi, hanem fenntarthatósági szempontból is érdemes lenne újragondolni a kertjeinket. Ismerkedjünk meg az erdőkertekkel! Avagy éléskamrát és privát édenkertet minden ház köré! – olvasható Iliás-Nagy Katalin riportja a wmn.hu-n. 

Ha valaki kertészkedni kezd (még ha csak olyan amatőr hobbikertészként is, mint jómagam), esetleg még a fenntarthatóság és ökogazdálkodás is érdekli, az úgy vélem, hamarosan rendszerként fogja szemlélni és látni az őt körülvevő világot.

 

Dr. Mag Zsuzsa biológus, ökológus, permakultúra-tervező

Zsuzsa nem csak elméletben foglalkozik az erdőkertekkel, hét évvel ezelőtt bele is vágott a családjával egy ilyen megvalósításába. Mára a 3300 négyzetméteres Fejér megyei telkük nagy része erdőkert, és annak ellenére, hogy még mindig csak a kísérletező fázisban vannak, és a tavalyi év időjárási szempontból kimondottan rossz volt (enyhe tél, többszöri fagykárok, száraz tavasz, hűvös nyár), mégis 250 kilogramm élelmiszert „szüreteltek”, melynek felét a fiatal erdőkert adta.

Ez a mennyiség a család számára már számottevő, de Zsuzsa szerint egy ekkora területhez képest egyáltalán nem sok, a kert még csak most kezd termőre fordulni, bőven van benne potenciál.

 

De mi is az az erdőkert?

Valójában nem új találmány, a trópusokon nagy múltja van már ennek, de a mérsékelt övben is léteznek 30-40 éves erdőkertek. Elmélete és alapgondolata az úgynevezett permakultúrában gyökerezik.

A permakultúra olyan szemléletmód, melynek lényege, hogy az emberi élőhelyek és mezőgazdasági területek kialakítása során nem megküzdenünk kell a természettel, hanem együttműködnünk vele, hogy a szükségleteink kielégítése során a lehető legkisebb energiabefektetéssel a lehető legnagyobb hasznot érjük el úgy, hogy közben nem pusztítjuk, hanem még építjük is a környezetünket.
Az irányzat követői rendszerben gondolkodnak, egy adott területre kerülő minden egyednek figyelembe veszik a szükségleteit és az általa nyújtott hasznot, a részeket összehangolják, hogy a legoptimálisabban működjön az egész. Vagyis a természetben zajló ökológiai folyamatokat veszik mintául.

„Ha körbenézünk, azt láthatjuk, hogy a természetes rendszerek, például egy erdő, magától is nagyon stabil és produktív. Ehhez képest mi, emberek hihetetlen erőfeszítéseket teszünk, hogy a szántóföldön ennivalót termesszünk magunknak. Nekünk, itt, Európában akkor kell a legkevesebbet küzdenünk a környezetünkkel, ha valamiféle erdőszerű társulásban gondolkodunk”

– mondja Zsuzsa.

Az erdőkert azonban nem egyenlő az elvadult kerttel, ahol egyszerűen szabadjára engedjük a természet erőit, ez egy gondosan megtervezett rendszer, amelyben mindennek megvan a maga helye és szerepe.
Egészen pontosan azt az állapotot igyekeznek modellezni benne, amikor a természetben a bozótból erdő lesz. Vannak benne fák, bokrok, évelő lágyszárú és kúszónövények.

„Nemcsak összevissza vannak a fák, hanem gondosan megtervezzük azok helyét, a lombkorona szintjét. A fák egymástó távol állnak, így sok fény jut az alsóbb szintekre. Ültetésnél figyelembe vesszük az egyes növények igényeit, szükségleteit, hogy a lehető legjobban érezzék magukat, és jól teremjenek.”

 

Egy ilyen kert kialakítása tehát igényel némi szakértelmet

A biológus szerint ez valójában bármelyik kerttípusnál, még a veteményesnél is így van. A nehézség az lehet, hogy egyelőre igen szerény a téma szakirodalma, néhány könyv jelent meg eddig angolul. (Akinek az angolul olvasás nem jelent gondot, annak Zsuzsa ezek közül Martin Crawford: Creating a forest garden című könyvét ajánlja az alapelvek elsajátításához). Zsuzsa a saját kertjéről és tapasztalatairól blogot vezet, illetve egyre többen látogatnak el hozzá, hogy megcsodálják a birodalmát és tanuljanak tőle. A Magyar Permakultúra Egyesület berkein belül tanulhatnak még az erdőkertekről az érdeklődök. Az egyesület tanfolyamokat szervez, konferenciákat bonyolít permakultúra témában, honlapjukon külön térkép található a hazai permakultúra- telephelyekről, erdőkert-projektekről.

 

Az erdőkertben megtalálható növények legtöbbje ehető 

A fenntarthatóság szempontjából is fontos, hogy minél önellátóbbak legyünk, amit tudunk, magunknak termesszünk meg –, vagy legalábbis valamilyen funkcióval bír, és hasznos az egész szempontjából. Zsuzsa szerint a mérsékelt övi példák alapján egy erdőkert a legintenzívebb szántóföldi gazdálkodással is felveheti a versenyt a hozamot tekintve, mindezt úgy, hogy – a mezőgazdasági területekkel szemben – még épül is a talaj közben, a növények nagy része egészséges marad, a kert pedig biztonságosan terem növényvédőszerek használata nélkül is. Ugyanis minél komplexebb, fajgazdagabb egy rendszer, annál ellenállóbb a kártevőkkel és az időjárással szemben is. Ez utóbbi a melegedő klíma miatt kifejezetten fontos szempont lesz a jövőben.

Az erdőkert nem csak a többféle növényfaj együttes jelenlétével járul hozzá a biodiverzitás megőrzéséhez, az ilyen területek remek élő- és rejtekhelyet nyújtanak a rovarok, a hüllők, madarak és apró emlősök számára is.

 

A cikk folytatása itt érhető el.