Tekerés és suhanás a tó körül – felejthetetlen élmény egy Balaton körüli bicajtúra. Az előző részekben a körútra való felkészülés és az első napi szakasz látnivalói után egy rengeteg élménnyel teli nap következett, majd egy csodavilágról számolt be, később feltűnt Süsü, ezúttal pedig az út közben szerzett tapasztalatokról ír a likebalaton.hu munkatársa.
Az út maga a boldogság…
Négy nap alatt a tó körül, végig a sárga úton…Felejthetetlen élmények sora, egyszóval: boldogság.
Persze az úton vannak nehéz, küzdelmes percek. Amikor következik egy meredek, majd még meredekebb szakasz, egyre lassabban halad a bringa… Olykor már komoly erőfeszítés kell. Az ember ilyenkor megismeri a saját határait, s azt is átéli, hogy mikre is képes lehet, amikre korábban nem. Aztán van, amikor nem megy, elfogy az erő. Ilyenkor tudni kell kicsit feladni is, azaz leszállni a nyeregből és tolni kicsit a bicajt, de tudva, hogy akkor is feljutok! A kihívást okozó domb tetején aztán a jól eső érzés: megcsináltam! Még ha gyalog is, de megküzdöttem a kihívással.
Aztán jönnek a lejtők. A suhanás, a felhőtlen szabadság. Amikor magától száguld a bringa, a hajam lobog a lengedező szélben, előttem az út, mellettem a Balaton…
Hallani a természet hangjait, a hullámok hangját, a csendet vagy éppen az emberek nyüzsgését, nehezebb szakaszokon a ritmust adó zene ragad magával.S a síkabb terepen tekerés, amikor egy idő után azt veszem észre, hogy ez a tökéletes kikapcsolódás, hogy nem kattog az agy a mindennapokon, hogy az ember lelke kisimul, nyugalom van, harmónia és békesség.
Csak tekerek, haladok és nézem a tájat, a természetet, a házakat, az utat. Látni a vidék és tó állandóan változó ezernyi színét, a hófehér felhőket, az eső után felbukkanó szivárványt, a tó körüli dombokat, a fehér törzsű platánok zöld lombja között a kék lámpaoszlopot, a rózsalugast, a fákkal övezett utat, a csónakokat, hajókat, vitorlásokat, úszkáló és szálló madarakat, a fürdőző, napozó, sétáló, tekerő embereket. Varázslatos világ, végig.
S az elmondhatatlan szépségek és élmények között számomra a két csoda. A balatonfűzfői parti sétány: a fahíd, a nádas, az öböl. S a Magaspart! Ahol még nem jártam eddig. Az a pillanat, amikor onnan megpillantottam a Balatont úgy, ahogy még sosem láttam, örök élmény marad. Az áttetsző vízen megannyi csillám, ahogy a napsugár éri, s a víz olyan kék, akár a tenger, látni a tó kanyarulatát, fent lebegnek a felhők…Varázslatos, s ettől a szépségtől, élménytől még pár könnycsepp ki is csordult…ritkák az örömkönnyek, de ez maga a csoda.
Végig a Balaton körül, tekerve és suhanva – az út maga a boldogság!
A további részletek itt elolvashatók.