Lengyel Zsuzsa környezetében évtizedek óta jelen volt a víz és annak kék színe, akarva-akaratlanul is. A művészet, az alkotás nemkülönben, de hogy azt is észrevegye, kellett egy kis rásegítés. Ha most azt mondjuk a Káli-medencében vagy a tóti piacon, hogy kék kerámia, az ő neve ugrik be mindenkinek határon innenről és túlról.
Minden Szarvason kezdődött, ahol a Körös folyó mellett élt Zsuzsa gyermekkorában. Aztán felnőttként már Győrbe, a vizek városába költözött, ahol a Kék fagyizót vezette. Közben szívesen és tehetségesen rajzolt. Ha nem is csak az asztalfióknak, de a szoba falán túl nem jutottak a képei. A lányai azonban, örökölve édesanyjuk tehetségét, képzőművészetet tanultak a középiskolában – írja a veol.hu.
Úgy tizennyolc éve történt, hogy a családdal az Őrségben kirándultunk. A hosszú hétvégén meglátogattunk egy fazekast is. Nagyon tetszett a munkája, de akkor még nem vágytam rá, hogy én is ezzel foglalkozzam. Vagy éppen csak nem tudtam róla, hogy ezt szeretném
– tekint vissza töprengve Zsuzsa, aki aztán hétfőn szülői értekezletre ment a lányok iskolájába. A faliújságon látta a kiírást a felnőtt fazekasoktatásról, jelentkezett hát rögtön.
Elvégezte az egyéves tanfolyamot, és rájötte, nem is olyan könnyű a kerámiakészítés, mint gondolta. Közben a család szert tett egy szentbékkállai kis házra, és éppen arra jártak, amikor a tóti piac indult, így az első elárusítók egyike volt ő is. A kerámiái ugyan még egy A4-es lapon elfértek, de amikor megvásárolta valaki az első kis, fehérre mázazott bögrét, elámult: „Nahát, másnak is tetszik, amit készítek?”
Bizony, tetszett. Egyre jobban. Aztán amikor a barátnője a nyári konyhába kék tálat kért tőle, beleszeretett a türkiz árnyalat gazdagságába, és a korábbi hagyományos zöld meg vörös kerámiák helyett a kékeket kezdte készíteni. Eszébe sem jutott azonban formába önteni az agyagot, így minden tál, csupor, tálca, gyertyatartó egyedi és megismételhetetlen azóta is. Ráadásul őrzik az alkotó hangulatát.
Annál is inkább, hiszen a Káli-medence szelíd hegyei, a kőtengerek kerek homokkövei, a páratlan növényvilág inspirálja. Ott vannak a tányérokon a levélformák, az erezetek, felismerhető a hárs, a ginkgo. Ahogy a nagymama csipkéi, a kalocsai rózsaminták nemkülönben. A tóti piacnak szó szerint az egyik kedves színfoltja lett Zsuzsa a kerámiás standdal. Ember legyen a talpán, aki üres kézzel képes távozni tőle, ha a közelébe kerül. Folyton előrukkol valami újdonsággal is, hiszen mindig kísérletezik. Különféle anyagokkal gyúrja egybe az agyagot, és előszeretettel próbálkozik a Balaton kékjei, zöldjei mellett a fáradt rózsaszín, a tojáshéjszínű, akár matt mázzal is. Előfordul, hogy a védjegyeként emlegetett kék szín már csak mutatóba van jelen egy-egy tálkán.