Siófokon szobor emlékeztet arra, hogy egykoron ezen a településen volt nyári székhelye Karinthy Frigyesnek. Az irodalmi karikatúra mesterének mementoját Varga Tamás alkotta meg, a Rózsakert mellett emlékeztet mindenkit a magyar irodalom kiválóságára. Ugyanis nem csak kedvenc nyaralóhelye volt Karinthynak a nyár fővárosa, hanem itt hunyt el, 1938. augusztus 29-én. Abban a Batthyány utca 46. szám alatti Vitéz panzióban, ahol nyári heteit töltötte családjával – olvasható Kovács Emőke írásában a sonline.hu oldalon.
A siófoki nyarakon nemcsak a Karinthy család többi tagja követte az íróóriást, hanem több korabeli fotón feltűnnek a korszak alkotói: Hunyady Sándor, Békessy Imre és Rejtő Jenő alakja is. Karinthy nyarainak helyszíne a Batthyány utcai Vitéz panzió volt, ahol Vitéz Miklós író, forgatkönyvíró és felesége működtette a szálláshelyet. Már fiatalon, harmincéves kora körül is sokat jelentett a panzió Karinthy számára, hiszen ide vonult első felesége és nagy szerelme, Judik Etel halála (1918) után. A siófoki székhelyet az 1920-as években választotta.
A panzióhoz számos humoros legenda, eset, amolyan karinthys történet is kapcsolódik. Napközben az egykori Hozbor-vendéglőben evett, délután kártyázott, majd este kaszinózott és sokat veszekedett itt tartózkodása idején is feleségével, Bőhm Arankával. Időnként bejárta a déli part nagyobb üdülőhelyeit, ahol felolvasóesteket tartott. Karinthy igen aktívan részt vett a nyári életben, egy újsághír szerint egy Siófokon játszódó filmben is szerepet vállalt. A Weekend című – egy siófoki kirándulás komikus viszontagságait bemutató – alkotás, melyet maga Karinthy Frigyes jegyzett és a főszerepben is őt, valamint Kosztolányi Dezsőt és Simon Böske szépségkirálynőt láthatták volna a nézők. S hogy miképpen is zajlott egy filmforgatás a Balatonnál, arról a Magyar Hírlap közölt részletes leírást 1929-ben.
A legérdekesebb jelenetet kezdik forgatni Karinthy, mint matróz! Egy vitorlást vezet, amelyet a hullámzó Balaton táncoltat a hátán és bár a hullámzó Balaton egyelőre nem akar hullámzani, a vitorlást kötelekkel rángatják a környező csónakokból. Hiába, az illúzió fontos a közönségnek! A jelenettel sok baj van. A víz rosszul hullámzik, a segédszemélyzet rosszul rángatja a vitorlást, amely mindig kiszalad a lencse fotografáló távlatából. Egy fiatalember, akiről senki sem hitte volna, hogy ő a rendező, erélyesen vezényel: – Újra az egészet!… Vigyázz! Felvételhez készen, rajta. A felvétel most sem sikerül. Karinthy a vitorlásról kétségbeesetten könyörög Tamás István rendező felé: – Tamáskám, az Istenért, csináljátok már, tengeri betegséget kapok, ha ez sokáig így megy! A parton békésen horgászó nyaralók dühösen rázzák öklüket a csetlő-botló vitorlás felé, amely az összes halakat elijesztgeti a környékről. Karinthy ugyanis a szcenárium szerint most a békebeli halászlegény felkutatására indul a tavon, aki a hullámzó Balaton tetején csónakázik és „hálóját a szerencse, őt magát a kedvese elhagyta.
A filmről vagy annak elkészültéről sajnos nem igazán lelhető fel érdemi forrás, kópiája nem került elő.
A teljes írás itt elolvasható.