Interjú a fogalommá vált siófoki tanárral, akit a Magyar Kultúra Lovagjává ütöttek (siofok.hu)

„Nem kell mindenkinek zenésznek lenni, csak legyen jó ember”- vallja Guszti bácsi, akinek neve mára már fogalommá vált Siófokon. Nagy Ágoston zenetanár, népdalkutató, valamint többszörös Aranypáva-díjas, Prima Primissima díjas népdalcsapatok és népdalénekesek mestere. Közel negyven éves tanítói, népdalgyűjtői, valamint a magyar népzene fennmaradásáért tett közösségi tevékenysége elismeréseként a Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át a Falvak Kultúrájáért Alapítvány gáláján a közelmúltban. Ennek apropóján a siofok.hu készített vele interjút.

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a kultúra különböző területein tevékenykedők elismerésére adja át a magyar kultúra napjához kötődően a Kultúra Lovagja címet. Milyen tevékenységgel érdemelte ki ezt a nemes kitüntetést?

– Soha nem az elismerésért dolgoztam, de nagyon jól esett, hogy három évvel ezelőtt Siófok Város Önkormányzata jelölt erre a címre, melyet idén kaptam meg. Az Alapítvány minden évben több száz jelölt közül választ ki 36-ot, és idén köztük lehettem. A kitüntetést többek közt jótékonysági tevékenységeimért, a versenyekre való felkészítésekért, valamint a magyarságért, a kultúráért, a hagyományokért tett törekvéseimért érdemeltem ki. Fontos szempont, hogy a Magyar Kultúra Lovagja nemcsak önmagának dolgozik, hanem közösséget épít, megpróbál minél több hívet szerezni a magyarságnak, a kultúrának, a hagyományoknak, a magyar nyelvnek, történelemnek. Fő munkahelye mellett, nemcsak hobbiból, hanem elkötelezettségből, hivatástudatból végzi ezt a munkát.

Mit jelent az Ön számára a zene, a zene szeretete?

– Édesapám is, nővérem is énektanárként tevékenykedett, a zene szeretete családban maradt. Régi családi történetünk, amikor másfél évesen szét akartam szedni a fából készült rácsos kiságyat, és csak az nyugtatott meg, amikor a nővérem énekelt nekem, és hallgathattam a zenét. Hétévesen már éneket tanítottam. Tanító nénim tanított nekünk egy dalt, én pedig jelentkeztem, és megmondtam, hogy ez hamis. Ekkor felkért, hogy tanítsam meg helyesen az osztálynak, és én megtanítottam nekik. Elvégeztem két főiskolát, majd rengeteg kórusban énekeltem, velük együtt jártam a világot, Helsinkitől Madridig a szocialista érában hihetetlen volt világot látni. Zamárdiban 17 évig tanítottam zenét, mellette fociedzőként dolgoztam, majd második feleségemmel Siófokra költöztünk, azóta itt tanítok.

Mivel foglalkozik jelenleg?

– Három iskolában tanítok, a Siófoki Vak Bottyán János Általános Iskolában, a Siófoki Beszédes József Általános Iskolában és a Balatonvilágosi Mészöly Géza Általános Iskolában, közel 500 gyerek jár az ének-zene óráimra, és rengeteg magántanítványom van. A magánórákon kívül a nyári táboraimban is foglalkozom a tehetséges gyerekekkel. A legfiatalabb öt éves, és van egy igazán tehetséges vajdasági kis tanítványom is, akit a nyári táboromban ismertem meg, felkaroltam, és nagyon büszke vagyok rá. Jelenleg is van négy tanítványom, akiket versenyre készítek fel, emellett Zeneovit tartok Zamárdiban. Vannak saját koncertjeim, előadásaim, ahol a népzenéről, népdalgyűjtésről, hazaszeretetről, magyarságról, a magyar nyelvről, népdal kincseinkről beszélek.

Az eddig végzett munkája, elért sikerek kapcsán mely jelentősebb állomásokat tudná kiemelni?

– Legemlékezetesebb az a „rekordgyanús” páratlan eredmény, hogy egy KÓTA Népzenei versenyen 4 Aranypáva Díjat nyertünk, mind a 4 kórusommal. Felkaroltam a Táskai Asszonykórust, akik országos versenyen Aranypávásak lettek, saját kórusom, az országos hírnevet szerezett Balatonszabadi Népdalkör szintén több alkalommal is Aranypáva-díjat ért el. Büszke vagyok arra, hogy pályafutásom alatt 2 ezüst minősítés mellett csak Arany, vagy annál magasabb fokozatot értünk el kórusaimmal, tanítványaimmal, körülbelül 120 alkalommal. Három éve megalapítottam az első citera együttest Siófokon, véleményem szerint a hagyományápolásnak az egyik legszebb példája, mikor városi gyerekekkel népzenét játszunk. Elindítottam a Guszti bácsi táncházát, amit később átvett és tovább vitt a Balaton Táncegyüttes. Erdélyi útjaim során népdalokat gyűjtöttem, a székelyvéckei gyűjtésből született a népdalos könyvem (Székelyvéckei dalok), melynek folytatását tervezem.

Mi a küldetése, mi motiválja?

– A zene és a gyerekek imádata, és az a szomorúság, amit látok, hogy a magyarságtudat kezd elveszni, a nyelvünk veszélyben van, ugyanis az egyik fő célom a magyar nyelv ápolása. Szenvedélyesen szeretem a magyar zenét, a magyar nyelvet, a magyar történelmet, a magyar hagyományokat. A gyerekeknek ezt a magyar szeretetet, népdal szeretetet szeretném átadni. Minél nagyobb egy város annál nehezebb ezt megvalósítani, a falvakban többen érdeklődnek a népzene iránt. Mindebben a szülőknek is nagy szerepe van, hogy a népzene szeretetére neveljék a gyerekeket. Én mindig azt mondom, hogy a gyerek az első, hiszen a gyerekekből lesznek a felnőttek, akik a jövő generációit felnevelik. Ha átadják a hazaszeretetet, a magyarság szeretetet, népdalszeretetet, akkor talán még meg tudjuk menteni mindezt.

Mik a következő tervei?

– Viszem tovább a táborokat, tanítom az óvodásokat, iskolásokat, csinálom tovább a Zeneovit. Rövid távú célom, hogy óvodásoknak zenei műsorokat tartsak, szerintem ugyanis minél kisebb korban érdemes elkezdeni a zenei nevelést. Ha hívnak, szívesen tartok előadásokat a magyar népzenéről, a népi kultúránkról. Szeretném megírni a második népdalos könyvemet. Ha még erőm engedi, elmegyek még több népdalt gyűjteni, hiszen annyi hely van még, ahol le nem jegyzett, nem rögzített népdalokat ismernek az idősek. Nagy veszély, hogy Erdélyben a kisöregek magukkal viszik ezeket a népdalokat, nem örökítik tovább, a fiatalok nem tanulják meg. Nincs énektanár ezekben a falukban, az idősek maguknak énekelnek, és magukkal viszik nemcsak az éneket, de azt a hatalmas történelmi tudást is, amit csak ők ismernek, amit ők éltek át. Kiemelném, hogy nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, szép eredményeket értek el, nagyszerű emberek lettek. Nem biztos, hogy mindenki zenei pályára ment, nem kell mindenkinek zenésznek lenni, csak legyen jó ember. A mai rohanó, kíméletlen világban egy kicsit megállni, és jó embernek lenni, ez egy fontos cél lehet. Jó embereket, jószívű embereket nevelni.