Közel ötven éve egy titokzatos létesítmény töri meg a Dörögdi-medence természetes látképét. Három darab tízméternél is nagyobb átmérővel rendelkező parabola és sok kisebb antenna pásztázza az égboltot azt sugallva, hogy ami itt zajlik az túlmutat a földi dolgokon. Ez valóban így van, és bár egykor tényleg fegyveres katonák őrizték az állomást, annak működését minden magyar megtapasztalta.
(Fotó: vehir.hu/ Szalay Csaba)
„Együttműködésünk kifogástalan volt. A magyar kollégák sikeresen sajátították el a szovjet gyártmányú berendezés kezelését. Nyugodtan bízzuk rájuk a további üzemeltetést.” – idézi A. Sz. Gyuszev szovjet főmérnök 1978-ban mondott szavait a vehir.hu. Ekkor kicsit több, mint kétéves munka után elkészült a Dörögdi-medencében az a négyemeletes objektum, amit a szocializmus idején tizennégy gépfegyveres katona őrzött az év minden napján. Elrejteni mégsem lehetett a bámészkodók elől, főleg annak köszönhetően, hogy az épület tetején egy 12 méter átmérőjű antenna meredt az ég felé, elárulva, hogy immáron Magyarország is bekapcsolódott az űrtechnológiába.
A Taliándörögdi Űrtávközlési Állomás története mégsem ekkor kezdődött, hanem több mint húsz évvel korábban, amikor 1957. október 4-én a Szovjetunió sikeresen pályára állította a Szputnyik-1-et, a Föld első műholdját, úttörőként elindítva a műholdtechnológiát, amit aztán több tízezer követett a mai napig is a kozmoszba.
Magyarország 1967-ben csatlakozott a szovjetek Interkozmosz programjához, amiből aztán kicsit később külön ágazatként kivált a kifejezetten az űrtávközléssel foglalkozó terület Interszputnyik néven, amihez hazánkkal együtt kilenc szocialista állam csatlakozott. Az együttműködés része volt, hogy orosz segítséggel Magyarországon is felépítenek egy olyan földi állomást, ami részt vesz a nemzetközi űrtávközlés kiépítésében. Ekkor már több műhold is keringett a Föld körül, amelyek lehetővé tették, hogy a televíziós közvetítések akár kontinenseken átívelve is elérhetőek legyenek, persze csak ha megépülnek azok a földi állomások, amik indíthatják, vagy fogadhatják a jeleket.
A hetvenes években ezért a Posta Kísérleti Osztály munkatársai Magyarország több vidékén is végeztek zavarszint méréseket, hogy megtalálják, hol lenne a legideálisabb felépíteni a magyar állomást. Az összetett technológia miatt eleve csak völgykatlanok jöhettek szóba. Hogy pontosan miért esett épp a Taliándörögd melletti területre a választás, arról nincsenek információk, de minden bizonnyal az is sokat nyomott a latba, hogy akkor már évek óta működött a szomszéd Kab-hegyen a földi adótorony.
Hogy milyen fontos volt létesítménye volt az akkor államhatalomnak a taliándörögdi, arra jó bizonyíték, hogy az akkor még zsákfalunka számító településre, ha egy külföldi rendszámú autó tévedt be, annak minden esetben feljegyezték a rendszámát és lenyomozták tulajdonosát.
Az állomás legfontosabb eszköze az épület tetején kialakított 60 tonnás, 12 méter átmérőjű Cassegrain típusú szovjet parabolaantenna volt. De az antenna beüzemelésén túl az épület további kialakítása is mérnöki remekműnek tekinthető. Hiszen nem csak a többtonnás parabolát kellett megtartania úgy, hogy az ellenálljon a széllökéseknek, de biztosítani kellett, hogy függőlegesen 90, vízszintesen pedig 270 fokban tudjon fordulni. Erre azért volt szükség, mert a szovjet Orbita rendszer még az elnyújtott ellipszispályán keringő Molnyija műholdakat használta, melyek nem geostacionárius pályán keringtek.
A négyszintes épület alján a szociális helyiségek és irodák kaptak helyet, a többi szintet azonban már teljes mértékben a földi űrtávközlési állomás funkciói határozták meg. A második szint, mintegy bejárható álpadló arra szolgált, hogy megkönnyítse a harmadik szint átlátható szerelését, karbantartását. Ezen a szinten helyezkedtek el ugyanis a műszaki berendezések, az antenna mozgatását végző eszközök, valamint a tényleges adó-vevők. A legfelső, negyedik szint szerepe egészen különleges, ennek ugyanis az antenna mozgásából származó rezgéseket is csillapítania kellett, de ugyanakkor ennek a tengelyében már a tetőn elhelyezett parabolaantenna alsó részei is beépültek.
Az állomás a rendszerváltás után is tovább működött, de már a MATÁV felügyelete mellett. 1992 és 1993 között ők telepítettek két másik, még nagyobb parabolát a területre. A 18 méteres monstrumok közül az egyik az atlanti-óceáni régió, a másik az indiai-óceáni régió műholdjeleinek a vételére volt képes.
A taliándörögdi állomás még megélte az internet korszakát is, sőt a betárcsázós internetkapcsolat kialakításában is szerepet vállalt, amíg 2005-ben az akkori tulajdonos Magyar Telekom úgy nem döntött, hogy a csökkenő forgalom miatt bezárja az állomást. Az épületet és minden eszközét még abban az évben műemléki védelem alá helyezték.
Az épületen manapság is végeznek állagmegőrző munkákat, viszont több egybehangzó vélemény szerint is a benne található eszközök 80%-a alkalmas lenne arra, hogy ha valaki úgy dönt, akkor holnaptól ismét hadra foghatóak lennének és kommunikálhatnának a műholdakkal.