Így lett volna hűtőház a Balatonból (toretro.blog.hu)

A hatvanas évek elejére a magyar élelmiszeripar és – különösen a zöldségtermesztő és feldolgozó vállalatok – mind inkább szorult helyzetbe kerültek. A valutahiány okozta folyamatos exportkényszer ekkorra már a mindennapok részévé vált, ráadásul a konzervipar is erős fejlődésnek indult. A problémát a hűtési kapacitás szinte teljes hiánya mérte az iparág nyakára, hiszen hűtőházak alig álltak rendelkezésre. Ez a gond pedig a belső ellátásban és az exportpiacokon is egyre inkább éreztette a hatását.

A döntéshozók is látták ugyan, hogy szükség van hűtőházakra, ám az ilyen építmények kivitelezése – ipari méretekben – horribilis összegeket emésztett fel, így évente alig néhányat tudtak felépíteni (1960-ban például csak Miskolcon és Békéscsabán kezdtek ilyen munkálatokba). Ráadásul a kapacitásokra nem csak a zöldség- hanem a tej és húsipar is pályázott. A kialakult helyzetet jól szemlélteti, hogy Nyugat-Magyarország egyik legnagyobb exportőre, a Pápai Húsipari Vállalat az elkészült termékeit még 1960-ban is a győri hűtőházban tárolta, és az 50 kilométeres szállítás már gyakran okozott minőségi problémákat. Erre az állapotra próbált megoldást találni Kresch József – írja a toretro.blog.hu.

Bár a kommunista rendszer légköre már a hatvanas években sem kedvezett a tehetségeknek, Kresch mégis azon maroknyi szakember közé tartozott, akik megmutathatták tudásukat. A zöldségtermesztés fejlődésében és különösen a betakarítás gépesítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főosztályvezetőjeként például már 1960-ban Bálint Jánossal közösen bemutatott egy traktorra szerelhető félautomata paprika- és paradicsomszedő gépet. Még ugyanebben az évben állt elő nagy ötletével is, hogy alakítsák át a hazai természetes és mesterséges vizeket hűtőházzá!

Az elsőre meglehetősen vadnak tűnő elképzelés abból a tényből indult ki, hogy a befagyott víz a felszín alatt nagyjából 4 Celsius fokos hőmérsékletű, mely nagyjából megfelel a hűtőházakban beállítottnak és a zöldségek igényeinek. A szakember úgy képzelte el, hogy a természetes vizekben – elsősorban a Balatonban – és a nagyobb halastavakban alakíthatnának ki átmeneti tárolókat.

Ennek megoldására Kresch Szabó Ambrust, a Műanyagipari Kutató Intézet mérnökét kérte fel. Ő leginkább speciális műanyagzsákokban vagy -tartályokban gondolkodott és a kísérletekhez is ilyeneket használtak. Mivel a hűtést maga a víz végezte volna, így a tárolóeszközökön és az áruk mozgatásán, őrzésén kívül semmilyen egyéb költség nem adódott volna. Mivel az 1960-as kísérlet idejére a szellőzést és a kiemelést is sikerült megoldani, így abban az évben decemberben megkezdték a próbákat.  Kresch elsősorban a Balaton környékén tevékenykedett így érthető módon a 12 kijelölt helyszín nagy része is a magyar tengeren volt. Az eredeti terveknek megfelelően két hetente emeltek ki egy-egy zsákot vagy tartályt.

Annak ellenére, hogy Kresch szabadalmat is bejegyeztetett az eljárásra, annak sikeréről vagy éppen sikertelenségéről már nem számoltak be a korai lapok. Valószínűleg az első próbák biztatóak lehettek – mivel egy évvel később is megismételték őket – 1961 után nem került többé szóba az ilyen jellegű hűtés kérdése. Ennek okait pedig – forrás hiányában – csak találgatni lehet. Valószínűleg az elsődleges probléma a rendszer kiszámíthatatlansága lehetett. Magyarországon ugyanis a téli hideg közel sem tervezhető pontosan, és több olyan évet is feljegyeztek, amikor a Balaton egyáltalán nem vagy csak alig fagyott be. Ráadásul – ellentétben a hűtőházakkal – a tavi hűtés csak egy bizonyos időszakban használható, ami pont nem esik egybe a szüret időszakával, vagyis a tárolást addig is meg kell valahogy oldani.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy abban az időszakban még a hűtőházakat is gyakran törték fel (az említett győriből egy alkalommal több, mint egy tonna libazsírt raboltak el), így az ilyen tavi hűtőhelyek őrzése elég reménytelennek tűnt. Ráadásul 1960 után komolyabb mennyiségben épültek ipari méretű hűtőházak, így a módszer lassan okafogyottá is vált. Ennek ellenére Kresch nem veszítette el a lelkesedését, következő találmányát, a többcélú zöldségbetakarító gépet már az 1964-es mezőgazdasági szakkiállításon bemutatta, a Balatonújhelyi Állami Gazdaság színeiben. Ez a gép egyébként 80—100 százalékkal növelte a paprika, paradicsom, uborka szedésének termelékenységét.