Híd a magyar tengeren? – A balatoni turizmus érdekében átjárót is építettek volna a Balaton felett (zaol.hu)

A balatoni idegenforgalom jól ismert és sokat használt kifejezése csak a 20. század elején jelent meg a köztudatban. A tó fejlesztésének zászlóvivője a Balatoni Szövetség volt, melynek elődjét, a Balatoni Egyletet 1882-ben alapították Balatonfüreden, hogy a Balaton-kultuszt ápolják és fejlesszék. A vezetője Óvári Ferenc ügyvéd, Veszprém megyei országgyűlési képviselő volt. A Balatoni Szövetség az alakuló közgyűlését 1904. március 19-én tartotta Siófokon.

Az idegenforgalom fejlesztésének az eszméje az 1910-es években kapott nagyobb lendületet. Ekkor a Balatoni Szövetség felállított egy ötös bizottságot, hogy dolgozzon ki tervet a balatoni idegenforgalom fejlesztésére. A bizottság a jelentésében kiemelte, hogy pénzes külföldi vendégek szinte egyáltalán nem érkeznek a Balatonhoz, mert azok az ismert európai nyaralóhelyeket látogatják: az olasz és francia tengerpartot, a német fürdőket, a svájci havasokat, Magyarországon esetleg a Tátrát. Ezért a balatoni propaganda megindításában látták a kiutat, amelynek három módját vázolták fel: először is „művészileg megoldott, esztétikai impressziót keltő plakátokat” kell kifüggeszteni külföldön, magyarán egy plakátreklámkampány megindítását tervezték. Másrészt „illusztrált balatoni tájékoztatót”, vagyis brosúrát, útikalauzt akartak kiadni, s végül el kívánták készíttetni a Balatoni Szövetség hivatalos lapjának, a Balaton című lapnak az idegen nyelvű kiadványát.

A Balaton idegenforgalmi fejlődése az 1890-es években indult meg igazán. Ekkor kezdtek épülni nagyobb számban azok a villák, sőt villatelepek, amelyek a magyar úri közönség igényeit voltak hivatva kiszolgálni. 1893–94-ben épült fel Siófok, 1895–96-ban pedig Balatonföldvár és Fonyód strandja és nyaralótelepei, sőt Siófokon szállodák is emelkedtek, s természetesen közben folyamatosan fejlődött és bővült Keszthely és Balatonfüred szolgáltatásainak is a színvonala. A századfordulóra a nyaralóhelyként számon tartott parti helyiségek száma már elérte a húszat. A népszerűbb a déli oldal volt, mert parti homokos strandjaival és sekély vizével fürdőzésre kitűnően alkalmasnak bizonyult, szemben az északi rész nádassal és zsombékkal borított, gyorsan mélyülő, vadregényes partjaival. Látogatottságával kiemelkedett Siófok, amely népszerűségét annak köszönhette, hogy vasútvonallal rendelkezett, így a fővárosból könnyen elérhetővé vált. A déli vasúti vonal, amely a Dráva-Száva-Adria Vasúttársaság tulajdonában volt, 1861-ben épült ki, a siófoki vasútállomás pedig 1863-ban nyílt meg.

A fejlődés olyan lendületes volt, hogy a Balatoni Szövetség 1912-ben grandiózus tervvel állt elő: felvetette egy híd megépítésének az ötletét, vagyis a Tihany–Szántód közötti balatoni szakasz fölötti összekötő út, átjáró megépítését! Ez az ötlet azonban pénzhiány miatt gyorsan le is került a napirendről.

A cikk folytatása itt elolvasható.