Elvis Presley ki nem adott dala is megszólal a keszthelyi Magnómúzeumban (likebalaton.hu)

Május első hétvégéjén nyílik Keszthelyen az Magnómúzeum. Mi már a nyitás előtt bepillantást nyerhettünk a páratlan gyűjteménybe, ahol az analóg hangrögzítés története kerül bemutatásra.  Az Orsós Magnó Múzeum Alapítvány részéről dr. Csehi Ottó a kuratórium elnöke, dr. Gergye Miklós és dr. Tornai Attila kuratóriumi tagok mutatták be a ritkaságokkal tarkított tárlatot.

A lejátszók a terényi Orsós Magnó Múzeumnak a gyűjteményéből származnak, amely az alapító Nagy Vilmos halála után Keszthelyre került. Az eszközök egy része az alapítványé, másik része pedig magántulajdon.

A magas állványok között korban haladunk a hangrögzítés történetében, ahol külön helyet kapott egy magyar sarok is, valamint bemutatásra kerülnek a professzionális készülékek, amelyek egészen a ‘80-as évek végéig működtek nyugaton és a keleti blokk országaiban egyaránt.

– Elsősorban szalagos magnókat gyűjtöttünk össze, de mivel nemcsak ezekre, hanem más eszközökre is rögzítették a hangot, azokból is bemutatunk néhányat – mondja dr. Gergye Miklós, és betekeri az 1877-es Edison-féle fonográfot.

– Acélhuzalra rögzített hangfelvételek is hallhatóak. A mágnesezhető lemezre is történt hangrögzítés, melyben a barázdákat felmágnesezik és így rögzíti egy fej a hangot és utána azt játssza vissza. Ez széleskörűen használt technológia volt egészen a ‘70-es évek elejéig, hiszen diktafonként, üzenetrögzítőként is hasznát vették – mutatja az eszközt Miklós.

A szalagos magnók időszaka
A ‘30-as évek derekán német mérnökök fejlesztették ki a szalagos magnót. Akkor még nem celluloid, hanem papír volt a hordozóanyag, arra rögzítették a hanganyagokat. Németországban létezett ez a technológia, aztán a második világháború végével, hadizsákmányként vitték szét a világba ezt a szabadalmat.

– Németországban a ‘40-es évek végén elsősorban rádió- és hangstúdióknak az eszközei voltak. Nagyon nagy értéket képviseltek, majd az ‘50-es évektől indult meg az úgynevezett kommersz magnó gyártás, amikor személyes felhasználásra is gyártottak már magnókat. Ebben az amerikaiak jártak az élen. Az Ampex cég lett a világ egyik legnagyobb gyártója, – tőlük is vannak készülékek a Múzeumban –, majd Európa más részein is elindult a gyártás. A német cégek is készítettek kommersz magnókat, ami egy közepes hangminőséget és megfizethető árat jelentett.

A cikk folytatása itt elolvasható.