Családi derű pirkadat és alkonyat közt a Balaton déli partján (Agrárágazat)

A borász Bujdosó család történetét hallgatva az embernek az az érzése támad, mintha az időtlen harmónia, az élet egyszerű és természetes igazságainak eleven példáját látná viszont a valóságban. Olyanokat, mint a családi összetartozás és összetartás, a tehetséget megtermékenyítő szorgalom, a képesség a Természet mindennapi csodáinak gyönyörködő szemlélése. A háromgenerációs hagyomány persze hozza a kor elvárásait is: a balatonlellei pincészetben a pezsgőtermelés kibontakoztatása mellett napirenden van a bioalapú technológia bevezetése.

A Bujdosó-borászatot idősebb Bujdosó Ferenc és felesége alapította. Míg a nagymama az orvos család ellenállása dacára, Feri papa a szüleitől kapott ösztönzés révén leste el a kertészkedés alapjait, majd az egyetemi évek után – a méltán híres Balatonboglári Állami Gazdaságban (BB) vállalt munkája mellett – megpróbálkozott a magántermelői státusszal Balatonboglár térségében – olvasható az agraragazat.hu-n megjelent írásban.  Miután az akkori rendszer nem nézte jó szemmel a „különcködést”, döntés elé állították, és a kellő nyomásnak engedve az ÁG mellett maradt. Fia szerint nem bánta meg. – A BB nemcsak mennyiségben, hanem minőségben és innovatív eljárások terén is a kor kiemelkedő szakmai műhelyének számított. Jobbat nem is képzelhet egy fiatal szakmérnök – mondja ifjabb Bujdosó Ferenc. A vérvonal leleményességét már akkor jelezte Feri bácsi trükkje: megbízható barátai nevére íratta át a kis földjeit. Aztán, amint lehetett, visszatért a magángazdálkodáshoz: földeket vásárolt, és a 90-es évekre már csaknem 20 hektáron foglalkozott szőlőtermesztéssel, borkészítéssel.

A nagyszülők végül úgy megszerették a boglári és lellei vidéket, hogy már nem költöztek vissza a békési és felvidéki szülőhazába.

A balatoni vidék, az itteni szőlészet és a borok egyértelművé tették, hogy nem akarnak mást, mint ezt és itt.

„Más kérdés aztán, hogy nekünk, a gyerekeiknek ez eleinte egyáltalán nem volt olyan vonzó és egyértelmű… A szőlőművelés fáradtságos, aprólékos munkálatai nem pont a gyerekeknek kedveznek. Mégis, mire a pályaválasztáshoz érkeztünk, a testvérem, Zsiga számára is biztos volt az irány. Persze, nekünk könnyű volt. Egyrészt számos fogás, alapismeret, jártasság már a birtokunkban volt, mert azt tanultuk, amit otthon is láttunk, gyakoroltunk. „

-fogalmaz Bujdosó Ferenc. A jelek szerint a hagyomány nemhogy nem szakad meg, de talán minden eddiginél lelkesebben folytatódik a Bujdosó famíliában. Ferenc fia, Ferkó – aki szintén szőlész-borász végzettséget szerzett – már 24 évesen meghívásos tagja nemzetközi borversenyek zsűrijének. Járt már szüreten Toscana, Új-Zéland és Dél-Tirol híres borvidékein, és tehetségét a mind szűkebb borász szakmában is elismerik.

A Bujdosó-birtokokon általános az egyetértés az EU hatóanyag-korlátozó gyakorlatával, ezért folyamatosan igyekeznek csökkenteni a vegyszerhasználatot a növényvédelemben.   Ma már a pincészet szőlőinek 99 százaléka keskeny sortávú, vékony lombfallal nevelt új telepítés (2006-tól folyamatosan újították fel az ültetvényeket). Ezek a tőkék nemcsak szellősebbek, de kontakt szerekkel, kíméletes növényvédelemmel is hatékonyan óvhatók. A soraljművelésben a kombináció elvét követve 4 gép összehangolt munkájával dolgoznak. A sorközben évenkénti váltással mélylazítást, beszántást végeznek, illetve már napirenden van a takarónövényes technológia bevezetése is a talajnedvesség-védelem és a talajminőség érdekében.

A Bujdosó Pincészet bár 2006-ban szűk 3 hektáron belefogott egy biológiai termesztési kísérletbe, a kedvezőtlen tapasztalatok miatt felhagyott vele. – De komoly tapasztalatokra tettünk szert. Például arra, hogy nem csak a vegyszereken múlik. Láttuk mi is, hogy a völgyekben telepített szőlő jobban kitett a gombásodásnak, fertőzéseknek, mint a széljárta domboldalon állók, amiket több légáram és napsütés ér. Eszerint irányítottuk a telepítést a jobban vagy kevésbé ellenálló fajtákkal.

Emellett olyan fajtákkal is bővült az ültetvény, amelyek jobban alkalmazkodnak a változó időjáráshoz.

A Bujdosó Pincészet, noha 2006-tól már készít gyöngyözőborokat, három éve fogott bele a pezsgőkészítésbe.

A család ma már a boglári borvidéken, csaknem 100 hektáron termeszt szőlőt. A nagypapa a szőlőkért, Ferenc (aki évek óta a borvidék elnöke is) és felesége, Bea a borkészítésért felel, míg Ferenc öccse, Zsiga a borértékesítést, a kereskedelmet irányítja. A pincészetben a harmadik generáció: a négy lány- és az öt fiúunoka is besegít.

A pincészet és a vele szorosan összefonódó família életének legszebb pillanatai – a hajnalhasadások és napnyugták mellett – a közös családi borkóstolók. E hivatalosan nem jegyzett és elsőre talán furán is hangzó eseményt véletlenül „találták fel” Bujdosóék pár éve.