A Balaton északi partján innen és túl számos olyan régi templomrom van, amelyet legalább egyszer muszáj felkeresni. A likebalaton.hu négy olyan templom maradványait mutatja be, amelyek csodás gyöngyszemei a Balaton-felvidéknek, és valósággal elvarázsolják az idelátogatókat.
Balatonfüred – Papsokai Szent-Mihály templomrom
A város Balatonszőlős felé eső végén van egy kis templomrom, ami családi házak és nyaralók között nyugszik a domb tetején évszázadok óta. Egykor római villa állt a helyén, és arra épült templom a XI-XII. században. Egykor az itt elterülő helység neve Papsoka volt, melynek jelentése: pap falva vagy pap birtoka. A birtok a tihanyi bencések tulajdonában volt, itt laktak az apátság szolgái. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel, és köré szerveződött a település központja.
Valószínűleg ez a templom is a török hódoltság idején pusztult el, és más leégett épülethez hasonlóan ennek köveit is a lakosok hordhatták szét a házaikhoz.
A romot ’60-as években tárták fel, és erről a veszprémi Naplóban meg is jelent egy cikk még 1964-ben:
“A helyijárat kocsija ott áll meg a régi balatonfüredi temető aljában, a nagyvázsonyi országút fordulójánál. Fenn az alacsony dombon sírkövek állnak és a dombtetőről gyönyörű kilátás nyílik Tihanyra. Mint egy ökölbe szorított kéz nyúlik le a félsziget a néző szeme előtt, rossz időben ködbe merül a túlsó part, vagy eső után éles kék színekben tűnik a szemünkbe. Ezen a helyen állt a középkorban ismert Papsoka község megmaradt temploma csúcsíves szentélyével. A balatonkörnyéki műemlékek megvédése során erre a szép kis templomromra is sor kerül, de a restauráló munkát megelőzte a rom és környékének feltárása. Az Országos Műemléki Felügyelőség régésze, Walter Ilona a nyári hónapokban feltárta a templom környékét, amely remek eredménnyel járt. Az ásatások során megállapította, hogy a jelenlegi falak alatt korábban egy bronzkori telep terült el.
Erre épült a II. században egy római villa, majd később a IV. században egy másik római villa. Az egymás felett emelkedő épületek egyes helyiségeit is meg lehet állapítani az alapfalak nyomán. Némelyik helyiségnek a padlója is megmaradt, sőt a falak festett darabjai érdekes színes mintákkal együtt is előkerültek a föld mélyéből. Az első villa fűtőberendezése is látható, hatalmas lapokból összeállított vezetékével. Nagyon értékes lelet került elő az egyik feltárt sírból. Közel 50 cm magas vörösrézből készült kereszt, tűzben futtatott arannyal bevonva, olyan remek példány, hogy a Nemzeti Múzeumnak is dísze lesz. Nos, Balatonfüreden adva van a most feltárt római villával a 2000 éves múlt bizonyítása.” (Forrás: Arcanum.hu – Napló/Zákonyi Ferenc)
Háttérben a csodás tavunk (Fotó: Szücs Ildikó)
Különös hangulatú kirándulást lehet ide tenni. Akár biciklivel, akár sétával, vagy ha hosszabb út egyik állomásaként jövünk, autóval is meg tudunk állni a temető mellett. Modern családi házak és nyaralók szomszédjaként olyan természetességgel állnak a többszáz éves falak, hogy az ember kereknek érzi a látképet. Egyszerre vagyunk jelen múltban és jelenben, és bár nem egy eldugott erdőben csodálhatjuk meg a maradványokat, hanem egy város külterületén, mégis csend van. A lakóövezet, a templomrom, a temető és a Balaton látképe valahogy harmonikus egységet alkot itt.
Aszófő – Kövesdi templomrom
Ez a pici rom szintén könnyen megközelíthető helyen van, barátságos fák és mezők mellett Aszófőn. Egy rövid családi kirándulás, patakparti ugrándozás gyerekeknek, vagy romantikus pokrócos piknikezés – ezeknek tökéletes helyszínt nyújt a 800 éves rom környéke.
Mellette tábla hirdeti a templom történetét. A XII-XIII. században román stílusban épült, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom. Sekrestyéje a szentély északi oldalán található. A szentélyben és a sekrestyében falazott oltár falait tárták fel. A hajó nyugati végében az egykori kegyúri karzat pillérei és boltozatainak maradványai észlelhetők. A nyugati homlokzaton késő románkori ívsoros párkányzat részei, alatta a kapuzat ormának lenyomata látható. A templom kőkerítéssel körülvett temető közepén állott. A törökdúlás idején pusztult el.
A csend is megvan, csak olykor egy-egy elhaladó vonat zaja emlékeztet a mai világra. Az árnyas fák alatt, vagy a rom tövében üldögélve, elnézve a mellette elterülő mezőket egy kicsit a semmi közepén érezhetjük magunkat, kiszakadva a modern világ hétköznapjaiból.
A cikk folytatása itt található.