Kotnyek Antal az esetleges házkutatásokkal számolva évtizedekig egy N betűvel jelölt fémtokban őrizte az 1956. október 22-én lőtt fekete-fehér film negatívját. Napfényfilm van benne, mondta róla évtizedekig, majd 1989-ben elkészíthette az első nagyításokat Nagy Imre utolsó békebeli napjáról. Őszi fények, utolsó sugarak, derű és élet a forradalom kitörése előtti napon, ez volt a badacsonyi szüret.
(Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)
1956 elején Zabó János, az Eszterházy grófok egykori vincellére és híres szürkebarát-termelő Hévízen kúrálta a reumáját, itt ismerkedett össze Nagy Imrével. Az egykori miniszterelnökkel jól kitárgyalták a szőlőkultúrát, majd a nyáron Nagyék többször meglátogatták Zabóékat Badacsonyban és odaígérték magukat az októberi szüretre is. Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája elmesélte az Indexnek, hogyan emlegették ezt a napot a családban.
„1956 őszén én még csak ötéves kislány voltam, a szüret meg sajnos ’fiús’ dolognak számított, ezért október 22-én csak bátyámat vitték magukkal nagyszüleim Badacsonyba kirándulni. A képek tanúsága szerint mindhármójuknak (s a vendéglátóknak is) igen kellemes volt a szüret. A több szép elbeszéléshez (valóságos kis legendáriumhoz) annyit tudnék hozzátenni – létezik, szerepel itt is egy, a Balaton felé mutogató szüretelőket ábrázoló Kotnyek-felvétel, amiről később mindenki azt mondta: beállított fotó. Bizonyíthatom, nem az. Mások történetei is megerősítenek abban, hogy egymást túllicitálva és egyre másfelé, mondhatni össze-vissza mutogatva Marcalit keresték a távolban a nagyapámat körül álló szüretelő gazdák. Kicsit az ’53-55-ös ex-miniszterelnöknek szóló igyekezettől is, talán kicsit az elfogyasztott bor hatására is. Mivel nagyapám édesanyjának családja onnan származott, őt oda szép emlékek kötötték, próbáltak volna segíteni a vendégnek. Azóta ezen, az irányon elgondolkodva szerintem látható módon arrafelé végképpen nem találhatták, teljesen másfelé esik… Most én is nevetve, de teljesen másfelé mutatnék! Viszont a történet tényleg igaz, és nem beállított a kép – ugyanis a családban megmaradt ez a hamiskás mondás: ’Mutogatják, mint Marcalit a szüretelők’.”
A volt miniszterelnököt vendégül látó Zabó János tősgyökeres badacsonyi volt, a háború előtt vincellérként szolgált az Eszterházy-uradalomban. A múlt században épült, kúriának is beillő Szentkirályi-ház felét a harmincas években kapta meg szolgálati lakásként, ehhez jött 1945-ben egy kis szőlőföld, itt készült az a szürkebarát, amelyet egyetlen Badacsonyban járó sem hagyott ki. A szüretre hatalmas autóval, kísérettel várták a „nagy embert”, így a közeledő taxiról azt gondolták, biztosan a turistaházhoz visz vendégeket. De a ház elé kanyarodó autóból Nagy Imre szállt ki feleségével és unokájával, Ferkóval. „Úgy szöktünk meg Pestről. Még a lányom sem tudja, hogy idejöttünk. Különben aggódna egész nap. De én megígértem, hogy eljövünk, hát itt vagyunk”– mondta az elé sietőknek Kotnyek visszaemlékezése szerint – számolt be az index.hu.
A késő délutáni órákban Nagy Imre elbúcsúzott a Zabó családtól, és Budapestre hajtattak. Az egyik jelenlevő később úgy mesélte: „délután lánya, Erzsébet telefonált a tapolcai honvédséghez, hogy katonai védelem biztosítása mellett kísérjék fel Pestre. Jöttek is.” Kotnyek ugyanakkor nem említ fegyveres kíséretet a visszaemlékezésében, csupán egy kedélyes, viszontlátást fogadó búcsúzkodást.
A ház falára Badacsony környékének első szabad önkormányzatai 1990. október 22-én helyeztek emléktáblát Nagy Imre „utolsó békés, polgári napjának” emlékére. Mivel időközben a ház már nem a Zabóéké, egy oszlopot is állítottak a családi szőlőben, ahol az 1956-ös szüret zajlott.
Az 1956-os szüretről készült különleges képgaléria az Index.hu oldalon tekinthető meg.