Alma vagy szív? – A balatonudvari sírkövek más szemmel (likebalaton.hu)

Az északi part mesés kis falujának, Balatonudvarinak egyik ismertetőjegye a műemléktemetőben található régi sírkövek, amelyeket szív alakúra faragtak. Vagy inkább almát formáznak? A legenda egy hősszerelmesről szól, de tekintve a régi korok hagyományait, szív és alma formát is bele lehet látni az épen maradt sírkövekbe.

„Dúl Jánosnak hívták a legnagyobb balatonudvari halászbokor gazdáját. Híres volt ez az ember, nemcsak óriási erejéről, hatalmas alakjáról, félrőfös bajuszáról, de híres volt jó halászszerencséjáről, s talán elsősorban szép leányáról, a kis Halász Veronkáról. Így nevezték el a gazda leányát, mert már kicsiny gyermekkorában különös hajlandóságot mutatott a halászok szép mestersége s a nagy víz iránt” – Így kezdi a Kőszívek című meséjét Lipták Gábor Aranyhíd című könyvében, amelyben a Balaton környéki legendákat és mítoszokat írja le.

A történet szerint a kislány sokáig kérlelte apját, hogy vele mehessen csukázni, a tapasztalt halász azonban veszélyesnek tartotta a csukázást egy ilyen apró lány számára. Végül mégis engedett az aranyhajú, aranyszavú kislánynak. Onnantól kezdve aztán nem is ment nélküle, mert „senki nem tudott olyan csendben ülni, olyan égő szemmel figyelni a tó rejtelmes világára, mint ez a kislány.”

Teltek az évek, és a kis Veronka fiatal lánnyá serdült, és mindig ott ült apja csónakjának orrában. Így látta meg egy napon az a kőfaragó legény is, aki a parton állva nézte a közeledő ladikot, s benne az aranyhajú leányt. Mellette hatalmas kövek feküdtek, amelyeket egy kőfejtőből hoztak, s ezek a kődarabok megijesztették a lányt, megfájdult tőlük a szíve, mert idegen tájakat idéztek fel benne. A kőfaragó legény azonban másra sem tudott gondolni azután, csakis a csodaszép lányra, és hamarosan megismerkedtek.

A történet folytatása itt elolvasható.