A történész tollából – Színpompás Balaton (zaol.hu)

A 19. század második felében kibontakozott a Balaton tájképfestészete. Mészöly Géza tavi alkotásait a 19. század végén számos alkotó ma már kevésbé ismert műve követte. Gundelfinger Gyula (1833-1894) Csobánc és vidéke című képe vagy Reissmann Károly Miksa (1856-1917) akvarelljei Tihanyról, Füredről a tavi tájképfestészet sorozatába illeszthetők.

A tó infrastruktúrájának, fürdőkultúrájának, társas életének változásait, fejlődéseit egyre több alkotó rögzítette. Ilyen Ujházy Ferenc (1827-1921) műve is, amely az 1863-as Sió zsilip megnyitáshoz kapcsolódik. A romantikus tájképfestőként jegyzett Ujházy A Sió csatorna avatása című műve nemcsak az ünnepi eseményt rögzítette, hanem a részt vevő embereket egyaránt. Szintén, a Balaton történetében fontos állomást örökített meg Greguss János (1838-1892) , aki a fonyódi partoknál elsőként tudósított rajzán a vasútépítésről. De emellett számos illusztrációt készített a vidékről, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyívű munkához, valamint több sajtóorgánum számára. Greguss Jánoshoz hasonlóan szintén Fonyódról szólnak Pörge Gergely (1858-1930) rajzai, akinek balatoni halászokról fennmaradt képe már a naturalista ábrázolásmód példája. Kevésbé ismert, de tavi vonatkozású életkép a neves Benczúr Gyula korai műve, A balatoni halász tragédiája című 1865-ben készült műve. A neves alkotók sorából nem hagyhatjuk ki Jókai Mórt sem, akinek realista jellegű, balatoni vonatkozású rajzai a Vasárnapi Újságban jelentek meg – A magyar Tempevölgy című írása illusztrációjaként – 1858-ban.

A cikk folytatása itt elolvasható.