A szabadságharc idején pihentek a legtöbben Füreden (likebalaton.hu)

Kolera, katonák, katonák elől menekülők, prostik és nyugalomra vágyó felső tízezer töltötte az idejét fürdőzéssel a 1848-as szabadságharc idején.

„Az önkéntes nemzetőröknek a holnapi napon leendő kiindítására határoztatott: A folyó hó 30-án regveli 6 órakor az önkéntes nemzetőrök tábori mise után a megye terén az esküt leteendik, a hatósági kedvezményekről szóló levél nekik átadatván, az ajánlott kocsikon Lepsénybe szállítatnak, s onnét aznap Siófokra utaznak.”

A székesfehérvári tanács 1848. augusztus 29-i ülésén ekképp határozta meg a város önkéntes nemzetőreinek kivonulási útját a városból. A fehérvári nemzetőrség – az ünnepélyes búcsúztató után – e döntésnek megfelelően el is jutott a Balaton partjáig…

…A fehérvári nemzetőrök nem időztek ugyan sokáig a Balatonnál, hiszen rövidesen továbbindultak a Csány László kormánybiztos által kijelölt helyre, a Somogy megyei Marcaliba, ám tény, hogy a felfegyverzett csapatok felbukkantak az akkor még Veszprém vármegyéhez tartozó Siófokon.

A leendő virágzó fürdőtelepülés ekkor még nyomát sem mutatta későbbi fejlődésének, csupán egyike volt a Balaton mentén szerényen meghúzódó falvaknak. Nem úgy az északi parton, Siófokkal szemben fekvő Balatonfüred, amely ekkor már hosszú ideje országosan ismert fürdőhely volt.

Augusztus vége – ha a főszezon a július 26-i Anna-bállal évről-évre véget is ért Füreden – még része volt a fürdőidénynek.

A füredi fürdővendégek létszámáról a legtöbb évre vonatkozóan pontos adat maradt fenn a 19. század első harmadától. 1842-től 1846-ig a létszám csökkenése volt a jellemző, nem szabad azonban megfeledkezni pl. arról, hogy 1843-ban az akkor kitört kolerajárvány erősen éreztette hatását a fürdőn is.

Az akkori füredi állapotokra jellemző a fürdőhelyen gyakorta vendégszereplő színidirektor, Komlóssy Ferenc színtársulatának esete:

„A kolera veszedelmét nagyon megérezte az a színtársulat is, amely Komlóssy Ferenc igazgatásával a járvány dühöngésekor augusztus 10-től október 23-ig Balatonfüreden vesztegzár alatt volt.”

1846-tól viszont növekedés figyelhető meg – s ezt, elsőre több mint meglepő módon az 1848-49. évi szabadságharc sem törte derékba, sőt!

Az 1840-es években soha nem volt annyira magas a vendéglétszám Füreden, mint éppen ebben a két viharos esztendőben.

Ezt követően pedig 1850-től a fürdőzők száma ismét csökken, majd egy-egy év magasabb száma ellenére a kiegyezésig stagnálást mutat (ráadásul 1855-ben a kolera újfent elérte a fürdőt).

Több mint szembeszökő az 1848-49. évi magas létszám.

A logika azt diktálná, hogy a forradalom és szabadságharc fegyveres harcokkal is terhelt két éve során egy békés fürdőhely látogatottsága visszaesik. Ám az elbeszélő források részben – de csak részben! – ellentmondanak ennek.

Az nem kétséges, hogy Füredet is érintették a forradalom történései. A korabeli lapok azonban többnyire 1848-ban is olyan híreket adtak Füredről, amilyenek a korábbi években megszokottá váltak. Így pl. májusban az Ungar még az idénykezdetet hirdette:

„Az előkelő világ idén Balaton-Füreden tölti a nyarat. … A fürdőigazgatóság már meg is tette az első előkészületeket, s a fürdőidényre Farkas Jancsi bandáját szerződtette Párisból.”

Júniusban azonban már a következőket olvashatták az érdeklődők a Spiegel hasábjain:

„Balaton-Füreden – mint onnan írják – az idén mindenütt nagy az elhagyatottság. Alig látni egy-két fürdővendéget, s ha valaki odajön, látva ezt a nagy egyhangúságot, másnap kétségkívül hazautazik.”

Júliusban újabb híradás érkezett a fürdőélet pangásáról:

„Balaton-Füredről írják, hogy ott az idén elmarad a szokásos Anna-báli mulatság, mert eddig mindössze csupán két vendég nyaral ott, egy papgazdasszony és egy somogyi öreg földbirtokos. Ezeknek pedig – úja a Ffiinfkirchner Zfeitung – aligha volna kedvük tánczolni.”

E hírek a fürdő elhagyatott voltát látszanak igazolni. Ugyanakkor azonban a mezőföldi kisnemesi családból származó – s a Balatont olyannyira szerető – Eötvös Károly tanúbizonysága szerint 1848 szeptemberében is volt még mozgolódás a fürdőn.

A forradalom idején még gyermek író leírása szerint édesapja, hogy biztonságban tudja családját, Füredre küldte Mezőszentgyörgyről feleségét és kisebb fiait:

„Alkonyat felé kocsira rakta anyámat Laczi öcsémmel, a ki akkor négy éves volt s elküldte Balaton-Füredre, a Balaton éjszaki palijára, ottani kis birtokunkra. Ott nem járt ellenség. De Lepsény felé a rendes úton még se merte küldeni, mert arra ellenséges csapatok portyáztak, hanem a kocsi a fehérvári országútra vezető mellékuton ment s a szőlők mellett dülőutakon. Füle felé kerülve csak reggel felé ért Veszprémbe, s onnan azután Balaton-Füredre.”

E szerint tehát a jeles fürdőhelyen – legalábbis kora ősszel – viszonylagos nyugalom honolt abban az időben, amikor a Balaton déli partja, a tavat délről, dél-keletről övező Mezőföld, tágabban érintve: Veszprém vár-megye dél-nyugati része, valamint Fejér vármegye fenyegetve volt Josip Jellaéic horvát bán’ támadó hadaitól.

A teljes cikk (fotókkal) itt.