A retró tárháza – ugráló békától a pedálos Moszkvicsig (demokrata.hu)

Kutyapersely, lendkerekes kisautó, pedálos moszkvics, egykaros kávéfőző, ugráló béka, gabi fogkrém, bambi és kékes televízió. mindez együtt, egy helyen: bakonybélben, a júniusban nyílt Taki játék és nosztalgia múzeumban. Igazi időutazás nemcsak a retró szerelmeseinek, de a 70-es, 80-as évek fiatalságának is. A Demokrata című lap újságírója képekkel illusztrált írása igazi kedvcsináló a nosztalgiázni vágyók számára. 

 

„Bezzeg az én időmben!” – hagyja el sokszor a mi szánkat is a szüleinktől gyakran hallott, és éppen ezért nagyon utált mondat. De az idő megszépíti az emlékeket, különösen is a gyermekkor gondtalan perceit. Mert kinek jutott eszébe kisiskolásként vagy tizenévesként, hogy a 70-es, 80-as évek viszonylagos jóléte, amit a szüleink biztosítanak számunkra, csupán látszat, amit Kádárék hitelből finanszíroznak? És nekünk kell majd visszafizetnünk? A kérdés persze költői, hiszen kortársainkhoz hasonlóan, zsebünkben a kétforintossal boldogan futottunk a fagylaltoshoz, ahol a helyben főzött csoki, vanília, puncs és citrom – szigorúan bádogfedél alá rejtett – négyeséből választhattuk ki kedvencünket.

Szalvétát, Donald-rágós papírt, kártyanaptárt és üveggolyót gyűjtöttünk-cserélgettünk, szüleinkhez farmerért könyörögtünk, a strandon a Márka és a Sztár üdítő, a Traubisoda, esetleg a Leo jégkrém jöhetett szóba, otthon pedig, ha éppen nem a tárcsás telefonon betyárkodtunk, Gazdálkodj okosant játszottunk a barátainkkal. Mert Monopoly híján ezzel a társasjátékkal kellett beérniük a szocialista blokk országainak, így volt is szinte mindenkinek. Mint ahogyan búgócsigája, kutyaperselye, felhúzható állatfigurája, diavetítője, lendkerekes kisautója és holdrakétája is. Természetesen a hazai játékgyártás korabeli fellegvárából, a budapesti vagy a győri Lemezárugyárból.

És tulajdonképpen ezekkel kezdődik a TAKI Játék és Nosztalgia Múzeum története is. Merthogy Takács János üresnek érezte pápai autókereskedésének irodáját, így sorra járta a környékbeli piacokat, majd több tucat régi játékautóval pakolta tele az üres vitrines szekrényt. Majd minden talpalatnyi területet.

A múzeumban szerzett tapasztalatokat osztja meg olvasóival a Demokrata. Az írás itt olvasható.