A gorbacsovi száraztörvénytől a borlaborig: a Varga pincészet kalandos negyedszázada (hvg.hu)

Nincs azzal baj, ha valaki a középkategóriából próbál prémiumborokkal a piacra lépni – vallja Varga Péter, aki 25 év alatt az ország egyik legnagyobb pincészetét építette fel. Kalandos történet a rendszerváltás vadkapitalizmusától a 2020-as évek bordivatjáig.

„Nem akartam a borászatot, de aztán kijöttem ide, és minden eldőlt” – egy badacsonyörsi teraszon állunk, mellettünk a fák takarásában tartályok, előttünk az őszi Balaton panorámája – írja a hvg.hu. Varga Péter pedig egy asztal mellett arról mesél, hogy 25 éve, a legviharosabb kapitalizmus világában hogyan is kezdődött a mára 4 milliárdnál is nagyobb forgalmat bonyolító borászat története.

Például azt is felidézi, hogy az, hogy az asztalnál csodálni is lehet a környéket és a szép kilátást, valójában az itt dolgozó építőmunkásoknak jutott az eszébe először, a cégvezető sokáig inkább a volt Badacsonyi Állami Gazdaság 5,6 hektáros területének a helyrepofozására összpontosított.

De hogyan került az üzletember a Balaton északi partjára? Varga Péter számára nem volt idegen terület a borászat: Budafokon született, ahonnan akkoriban – mint fogalmaz – a szőlő már eltűnt, de a bor nem. Az öt nagy állami borgazdaságból három működött ott, és a rokonok, barátok, de még a sporttársak is ott dolgoztak, így nem volt annyira különleges, hogy 1986-ban aztán ő is a Hungarovinnél kötött ki gazdasági igazgatóként.

Előtte az adóhivatalnál, majd Pénzügyminisztériumban dolgozott szabályozási területen, később pedig a gyakorlatban is hasznosította az ott szerzett tudást: 1982 januárjában alapította tulajdonosként első vállalkozását, 1990 óta alkalmazottként is saját adótanácsadással és lízingeléssel foglalkozó cégeiben dolgozik. Tanácsadóként tisztában volt a rendszer kiskapuival is, például azzal, hogy a 75 százalékos volt nyereségadót nullára is le lehetett csökkenteni, ha mondjuk valaki elmaradott térségbe fektette be a pénzét.

És volt még egy törvényes lehetőség – emlékszik vissza az üzletember, aki a rendszerváltás idején döntött úgy, a tanácsadás után maga is szerencsét próbál. Ha valaki vegyesvállalatot alapított, bizonyos feltételek teljesülése mellett öt évig teljes adómentességet élvezett. „Kerestem valami mást, hiszen az adótanácsadás lassan befulladt volna, ahogy a kilencvenes években sorra tömték be a rendszer kis lyukait.”

Így került Badacsonyörsre, ahol viszont már az első pillanatban eldőlt, hogy az adómentességnél érdekesebb, fontosabb feladat egy korszerű borászat felépítése. De még ez előtt meg kellett oldani egy ennél sürgetőbb dolgot: az állami gazdaság 3 millió palackos készletének eladását.

A KGST összeomlásáról és a kalandos évekről szóló folytatás itt.