Nemcsak embereknek vannak rejtegetni való történeteik, hanem hegyeknek is. Nem mintha a Badacsony tehetett volna arról, amit egykor műveltek vele, és azokkal az elítéltekkel, akik a szocializmus legsötétebb éveiben töltötték itt büntetésüket – írja a divany.hu.
Pár héttel ezelőtt épp az M7-es autópályán haladtunk a feleségemmel Balatonfenyves irányába. A Badacsony hegy méltóságteljesen bontakozott ki mellettünk, és unottan figyelte, ahogy robogunk célunk felé. A Balaton-felvidék legmagasabb, vulkanikus eredetű tanúhegyéről leginkább a zamatos borok jutnak eszünkbe „ miért is ne, ha az első szőlőtőkéit még a római időkben ültették –, vagy a nyári biciklis kalandozások és gyalogtúrák, vagy éppen a pazar kilátást nyújtó kilátóhelyek. Pedig a nem túl távoli múltban a Badacsony és a Balaton is egészen más arcát mutatta – olvasható a portálon.
A Badacsony és titkokat rejtegető bazaltkockái
Iskolai tanulmányainkból talán rémlik (de lehet, hogy ez az ismeret is a másodfokú egyenlet és társai sorsára jutott, akik együtt vándorolnak már egy intergalaktikus féreglyukban), hogy a Badacsony vulkanikus eredetű hegy. Az itt található bazaltot pedig legkésőbb a 20. század elejétől bányásszák. Magyarország jelentős részét az itt működő bányából látták el ezzel a sötétszürke magmás kőzettel, ami a vasútépítések és az úthálózat fejlesztésének egyik legfontosabb alapanyaga volt. Az 1905-ben alakult Badacsonyi Bazaltbánya Rt. közel 300 munkást foglalkoztatott. A második világháborúban azonban már zsidó munkaszolgálatosokat kényszerítettek itt munkára szörnyű körülmények között. Számukra kezdték el kiépíteni azokat a barakkokat, amelyek a későbbi internálótárbor alapjait képezték. Az internálótábor 1949-ben „nyitotta meg kapuit”, és lett a főként politikai okokból kényszermunkára ítélt rabok gyűjtőhelye.
A cikk folytatása itt elolvasható.