A Balaton vidékén számos 1848-as forradalmi időkre emlékeztető történetet, helyszínt felidézhetünk. Kalandos, egyedülálló történetek ezek, érdemes szólni róluk.
1848 májusában, a szabadságharc kezdetén már a Balaton vidékén is megkezdték a nemzetőr seregek szervezését. Josip Jelačić horvát bán csapatai Zala és Somogy megye területén keresztül – Zamárdi, Kiliti érintésével – vonultak, egészen Balatonszemesig. István nádor, a magyar honvédsereg parancsnoka időközben Füred irányából indult a Kisfaludy gőzösön, hogy a bánnal tárgyaljon, a harcok beszüntetése miatt.
Történetíró: „A kibékülési törekvések hajótörést szenvednek Siófok és Szemes között a Balaton hullámain, és István nádor titkon elhagyja az országot.” A Balatonnál 1848-ban valóban egy nagy találkozás hiúsult meg: István nádor – a magyarok nagy barátja – itt szerette volna meggyőzni Jelačić horvát bánt arról, hogy ne a fegyveres harcot válasszák a magyarok ellen. Jelačić nem akart István nádorral találkozni és Székesfehérvár felé fordult csapataival, közben érintve és megbüntetve az ellenálló Siófokot. Aki tudott, addigra már elmenekült, a kisgyermekeket a szomszédos településeken – Ságváron, Törekiben – bújtatták el. A történelmi legendárium szerint Nemes Piszaszics József bíró a Sió két partját összekötő hidat lebontatta, hogy ezzel is feltartóztassa a horvát katonákat. A bán a környékbeliek elmondása szerint ezt kiáltotta át a túlpartra: „Emberséges emberek! Ha egy óra alatt össze nem állítjátok a hidat, akkor mi megcsináljuk, de kő kövön nem marad a faluban.” A siófokiak nem engedelmeskedtek, a bírót elbújtatták, Jelačić beváltotta ígéretét, és hadait a Siófoktól nem messze található Kilitin állította fel. Közismert, hogy Jelačićot hamarosan sikerült feltartóztatni, de csak Pákozdnál, 1848. szeptember 29-én. A bán Bécs irányába menekült, csapatai egy részét ráadásul hátrahagyta, akiket Perczel Mór szólított fel a Sió mellett fegyverletételre.
A teljes írás itt elolvasható.