Zalámbolók és zsiványok – tárlat a zalai betyárokról (zaol.hu)

A betyárok szabadságharcosok, szabadságkeresők, bűnözők? Kik voltak ők? – tette fel a kérdést Havasi Bálint, a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója a zalai betyárok életét bemutató kiállítás megnyitóján.

 

Romantikus képzelet lengi körül a betyárokat, de hogy valójában milyenek voltak, azt mutatja be a Thúry György Múzeum Betyárok és betyárélet Zalában című vándorkiállítása a Balatoni Múzeumban. A szombati megnyitón Ruzsics Ferenc polgármester köszöntője után Száraz Csilla, a nagykanizsai intézmény igazgatója elmondta: a megyei levéltár anyagait is felhasználva a két múzeum raktáraiban rejtőzködő tárgyi emléket tárják a közönség elé.

A 18-19. század jellegzetes csoportjai voltak a betyárok, s mindegyikük rengeteg álnevet viselt. A kiállításon kiderül: nagy részük rablással, útonállással, pásztorkodással szerezte meg amire szüksége volt, folyamatosan mozgásban, rejtőzködve élve. Ezért járkáló, csámborgó, zalámboló névvel is illették őket. A zsiványok és haramiák viszont mindenre elszánt kegyetlenkedők voltak, akár gyilkosságokat is elkövettek. Nem volt könnyű életük, de a folkór romantikusan őrizte meg emlékezetüket. A betyárdalokban elmosódtak a határok jók és rosszak között,   kialakult a legendás ideál.

– Miért lett a betyár ikonisztikus jelkép a magyar kultúrában, a dalokban, faragásokban? A feudalizmusban, abban a társadalomban, ahol minden kötött volt, a jobbágylegény nem udvarolhatott csak úgy egy nemesasszonynak. A kötöttségektől egy módon lehetett megszabadulni, ha kilép valaki ebből a társadalomból. A betyár kilépett a kötelékből és szabad lett – adott magyarázatot a romantikus képre megnyitóbeszédében Kardos Ferenc nagykanizsai néprajzkutató. Azt is elmondta: legalább hetven, Zalában járt betyárról tudnak a kutatók, de önálló betyárok nem éltek itt. E térség a Horvátország felé tartó kereskedelmi út része volt: a rabolt kincseket ott adták el. Útjuk során a Balaton és Kis–Balaton nádasai kiváló búvóhelyül szolgáltak.

– A betyárok Keszthelyt és Nagykanizsát nem nagyon rabolták, hanem itt élték ki életüknek azt a részét, ami a mulatást és az üzletkötést jelentette. Itt nagyon sok fogadó volt, ahol az orgazdák és a betyárok találkoztak- hangzott el.

A zalai betyárélettel május 13- ig ismerkedhet a közönség a Balatoni Múzeum kiállításán.

(12:31)