Villagazdaságok a Balaton-felvidéken (SÉD)

Ahogyan rendszeres temetőfeltárásra, úgy a települések nagy felületű kutatására sem került sor Balatonfüreden. Pedig a Balaton-felvidék szubmediterrán klímája és a Toszkánára emlékeztető földrajzi környezet igazán vonzóvá tette ezt a területet a rómaiak számára.  Alsóörstől Keszthelyig sűrűn követik egymást a római mezőgazdaság jellegzetes termelési egységeinek, a villagazdaságoknak az épületei.

Az épületek száma, nagysága, díszítettsége a gazdasághoz tartozó földterület nagyságától függött – olvasható a SÉD Kritikai Folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányban.  A Dunántúl legnagyobb villagazdasága a közeli Nemes- vámos-Balácapusztán található. A fallal övezett központ csaknem 9 hektár nagyságú, és eddig 22 kőépület helyét sikerült rögzíteni. Természetesen voltak lényegesen kisebb, szegényesebb villagazdaságok is.  Balatonfüred közigazgatási területén is legalább öt villagazdaság állt a római korban.

Legelőször 1829-ben, a református iskola építése során bolygattak meg egy villaépületet, amelyből érmek, kőoszlopok és téglák kerültek elő. A gazdasághoz tartozó fürdőépület nagy részét, amelyhez hideg, langyos és meleg vizes medencék  és öltözők is tartoztak, az 1950-es években tárták fel.

A legjobban ismert villagazdaság, tulajdonképpen „melléktermék”, hisz a siskei, középkori templomrom feltárása során derült ki, hogy azt korábbi, római falakra építették. Az ásatás során további római kori falak kerültek elő, amelyek két periódusból, a 2. és a 4. századból származtak.

A Laki dűlői villagazdaság épületeit csak felszíni nyomokból és a terepbejárások során gyűjtött töredékekből ismerjük. Területét az utóbbi évtizedek során beépítették, de egyetlen leletbejelentés sem érkezett a múzeumba. A Belső mező I. nevű lelőhelyről is csak a felszínen gyűjthető leletek alapján feltételezhető egy római kori település.

Balatonarácson, a Koloska patak mindkét partjáról ismerünk falmaradványokat. Szőlőtelepítés során került elő terra sigillata tál, kerámiapohár, fazék, mécses, bronzfibula, érmek, oszlopfő stb. 1969-ben a Szőlőalja utcában a vízvezeték árkával több épület falait vágták át. Ez a villagazdaság is hosszú életű volt, a leletek alapján az 1-2. század fordulójától a 4. század végéig lehetett használatban.

Balatonfüred római kori emlékei közé tartoznak a téglaégető kemencék. Ezek ritkaságszámba mennek Pannóniában, de itt három helyen is előkerültek: a Baricska dűlőben, a Szőlősi utcában és a Fürdő utcában. Az utóbbi két kemencét jól dokumentáltan a szerző tárta fel. Ezekben – falazótéglák mellett – elsősorban a tetők fedésére szolgáló nagyméretű peremes téglákat (tegulae) és kúpcserepeket (imbrices) gyártottak. Az 1978-ban feltárt Fürdő utcai kemence azóta is egy málladozó védőtető alatt várja, hogy konzerválva a nagyközönség is megtekinthesse, és a város egyik idegenforgalmi látványosságává váljon.