Veszprémben tanácskoztak a tájházak védelméről (vehir.hu)

Egyéves csúszással rendezhették meg a Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozót kedden a Laczkó Dezső Múzeumban.A Tájházszövetség és a Laczkó Dezső Múzeum társrendezésében létrejött Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozó kiváló alkalom arra, hogy felhívják a figyelmet néprajzi, népművészeti kincseink gazdagságára – fogalmazott Brányi Mária alpolgármester a találkozón.

Már a rendezvény helyszíne is különleges volt a maga nevében: a múzeum szomszédságában található az 1935-ben épült Bakonyi Ház, Magyarország első szabadtéri néprajzi múzeumának egyike. A ház 2019-ben az év tájháza lett, melynek megpróbáltatásoktól sem mentes története jól példázza, mennyire fontos számunkra a néprajz, a népművészeti hagyományok őrzése, elődeink életének bemutatása, mindennapi használati tárgyaiknak megismertetése – idézi Bránya Máriát a vehir.hu.

A boltíves tornácos ház Veszprém környéki kisnemesi falvak jellegzetes népi építészetét idézi, s a magyar skanzen gondolat egyik csodálatos példája, de számos nagy érdeklődésre számot tartó tájházra bukkanhatunk a város határain kívül is. Ezekre a tájházakra, a népi hagyományok, a népi művészet bemutatására pedig Veszprém 2023-ban is nagy hangsúlyt kíván fektetni – ehhez, s a város történelmi, kulturális arculatának alakításához is jó alapot nyújthat a találkozó.

Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója szerint kettős öröm, hogy az intézmény adhat helyet a találkozónak.

„Fontos, hogy elindulhasson egy eszmecsere a kollégák között a felmerülő problémák megvitatására, azok megoldására. Másrészt lehetőség nyílik arra is, hogy az állományvédelem terén tanácsot adjanak egymásnak a szakemberek.”

Dr. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke utóbbi kapcsán elmondta, bár az elmúlt években folyamatosan dolgoztak az állományvédelmen, van még mit pótolni.

„A 90-es éveket leginkább a kevés energia jellemezte, azóta azonban igyekszünk ezen változtatni. Magyarországon ma több mint 500 tájház található, melyek a lokális és a nemzeti identitás fontos tényezői. Nem rezervátumokat akarunk létrehozni, az épületek megőrzése, a bennük lezajló programok, a múzeumpedagógiai foglalkozások, a restaurátorok munkája azt a célt szolgálja, hogy a települések lakói megismerhessék múltjukat, gyökereiket, újra megélhessék örökségüket és továbbadhassák azt a jövő nemzedékeinek. Többek között ezért is nagyon fontos az állomány védelme: ha a tárgyak jól érzik magukat, az odalátogatók is jól fogják érezni magukat”

– hangsúlyozta.

A szakemberek előtt álló kihívások egyike a fenntarthatóság is, noha ebben tulajdonképpen nem kell messze menni: maga a paraszti kultúra a zöld gondolkodásról szólt, hiszen egy parasztházban például nem létezett a szemét. Ugyanakkor érdemes odafigyelni arra, hogy a restaurálásnál minél környezetkímélőbb módszereket alkalmazzunk, s a háztartásokban bevált zöldítési praktikákat is nyugodtan bevihetjük a múzeumba.

A találkozón emellett szó volt a Bakonyi Ház történetéről és az ottani műtárgyvédelemről, a múzeumpedagógia hasznosításáról, valamint a régió tájházainak együttműködési lehetőségeiről is.