A szigligeti születésű, és egy szovjet katona által 1945. március 23-án Litéren agyonlőtt Bódi Mária Magdolnát földi életének befejezése után 80 esztendővel, várhatóan 2025. április 26-án boldoggá avatják, amit Ferenc pápa személyesen hirdet ki.
A boldoggá avatás (beatificato) protokollja tulajdonképpen már halálát követően megkezdődött, hiszen Mindszenty József hercegprímás, akkor még veszprémi püspökként, a történtek után egyházmegyei vizsgálatot indított. A dokumentumok végül nem jutottak el Rómába, mert a Rákosi- és Kádár-rezsimben még beszélni sem volt szabad a vértanú munkáslányról. A kommunizmus bukását követően, 1990-ben indult újra az eljárás, amelyet a latin nyelvű iratanyag 2010-es levéltári feltárása lendített előbbre. Márfi Gyula érsek 2017-ben adta át Bódi Mária Magdolna hitvalló és vértanú életének összegyűjtött dokumentumait a Vatikánnak. Ezek után Ferenc pápa 2024-ben ismerte el vértanúságát, egyben engedélyt adva a boldoggá avatás egyházi procedúrájának megkezdésére, a földi maradványok kiemelésére a litéri temetőből, majd a kánoni vizsgálatok elvégzésére, végül pedig a tervezett boldoggá avatásra – olvasható a Demokrata riportjában.
Bódi Mária Magdolna élete
Miután szülei az 1920-as évek elején odahagyták Pestet, mert Jánost, az édesapát a szigligeti molnár kocsisának szegődtette, Magdi már a Balaton partján látta meg a napvilágot, majd a köveskáli iskolában tanulta a betűvetést, szerepelt a színikörben és járt szorgalmasan hittanra. A Tanúságtétel liliommal, vérrel című, Temesi József kortárs plébános tollából született visszaemlékezésekből tudható, hogy elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, 17 évesen már ott volt a balatonfűzfői népmisszión, ahol fölismerte, hogy életét egészen Krisztusnak akarja szentelni. Szerzetesi életre érzett hivatást, de mivel szülei menekültstátusa nem tette lehetővé, úgy döntött, világi apostoli munkát végez. Ennek vállalására 1941-ben szüzességi fogadalmat tett, és 1942-ben a Mária Kongregáció tagjává választották.
A Nitrokémia Rt. Pyro nevű üzemében 1939-től három műszakban jelzőrakétákat, patronokat gyártottak, ahol rövidesen előmunkásnak minősítették és 1943-ban, akkor már végzett ápolóként sem engedték ki a frontra gyógyítani, kitűnő munkás-előmenetelére hivatkozva. Közben szeretetszolgálatot alapított, csoportokat szervezett az elesett családok, szegények, újszülöttek és árvák megsegítésére. Részt vett a Szívgárda Mozgalomban, a fiatalok vallási és hazafias nevelésében, amely mozgalomnak az 1940-es években több mint 300 ezer tagja volt Horthy Magyarországán. Ezek mellett csoportvezetőként is helytállt a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségében. Kongreganistának, önálló helyi gyülekezeti vezetőnek 1942-ben avatták, attól kezdve egy közeli önkéntes táborban rossz hírű, züllött erkölcsű nőtársai körében végzett lelkipásztori munkát, térített Krisztus ügyének.
Bódi Mária Magdolna, a vértanú
A megszálló szovjet csapatok érkezését Litéren is megelőzte a hírük, ezért Magdi mint a falusi Katolikus Dolgozó Lányok Egyesületének vezetője elszántan azt mondta a bunker előtt gyülekező, tisztaságukat féltő nőtársainak: „Ne adjuk meg magunkat, tisztán fogunk meghalni, ahogy éltünk. Igen, lányok, meghalunk, én legalábbis meghalok. Imádkozzunk.”
Aztán sötét ruhákban, öregek fejkendőiben, ráncosra festett arccal odalapultak a bunker nyirkos falaihoz, miközben Magdi a lépcsőkön ülve figyelt. Akkor is gyermekruhát varrt a szegényeknek, és egy tized rózsafüzért mondott. Alig dörrentek meg az ágyúk a tó felől, amikor két szovjet katona állt meg oldalkocsis motorral a bejárat előtt. Egyikük, a kézi pisztolyos azonnal ráparancsolt, menjen lefelé előtte. Magdi két kezét a zsebeibe csúsztatta. Bal kezében a rózsafüzért, jobb kezében pedig a kisollót, amelyet a varrásnál használt, szorongatta. Édesanyja, látva, mire készül, kérlelni kezdte, de a lány csak annyit mondott: engedjen, édesanyám, én most meghalok.
Az óvóhely sötét belsejébe érve, hogy mentse édesanyját és nőtársait, az ollóval arcon szúrta az erőszakoskodó oroszt, és azt kiáltotta a szomszéd lányának: „Annuska, meneküljön, mert magán a sor. Édesanyám, maguk is menjenek innen, én most már meghalok!”
Tettét követően Magdi megindult felfelé, ki az udvarra, ahol a bunker másik, hátsó kijáratában megjelent a katona, akinek a szeme alatt szúrt sebből vér szivárgott, és azonnal lőtt. A második találat után Magdi két karját az égre emelte, majd azt kérte: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” A szemtanúk szerint ezután még hat golyót kapott a hátába.
Mikor a hír hallatán édesapja odafutott, lányát már kiterítette a lépcsőre a két katona, és oroszul csak annyit mondtak neki: Vidd innen!
Vitte hatalmas haraggal és apai keseredéssel, majd testét pokrócba rejtve eltemették. Később, amikor kissé alább hagyott a vérengzés, a plébános vezetésével kihantolták a korpuszt és valódi koporsóba tették, abba, amelyiket liturgikus célokra, „koporsós” misékre szoktak használni a templomban.
Sírját idén október 25-én hantolták ki, majd szállították földi maradványait kánoni – többek között orvos szakértői vizsgálatra – a boldoggá avatás egyik előkészületeként. A felkészítési időszakra a fehér kőkorpuszt is elbontották, később az egyházmegye a sír környezetét kegyeleti emlékhellyé alakítja, míg a falu már régebben utcát nevezett el róla.