A boldogság kereséséről és annak megéléséről is beszélgetett az aktuális évad kapcsán a színész-igazgatóval a likebalaton.hu munkatársa.
– Közel negyven éve tevékenykedik a veszprémi színházi életben. Hogyan emlékszik vissza a város kulturális életére ennyi év távlatából?
– 1961-ben alakult meg a Veszprémi Színház önálló társulata. Már a középiskolai éveim alatt is nyomon követtem a munkájukat és rengeteget tanultam. Fiatalkori tapasztalásaim a hatvanas években Németh László és Illyés Gyula, valamint olyan magyar szerzők színházi alkotásaiból erednek, amelyeket akkoriban máshol nem lehetett látni. Az az irodalmi igényesség, amelyet akkoriban a színházban láttam, kellő indíttatást jelentett számomra. Középiskolás koromban, a versmondó karrierem idején Végvári Tamás színművész és Siklós Olga dramaturg patronáltak. Színházi munkásságom idején kilenc évig igazgattam is a színházat, majd ezt követően 2001-ben alapítottam meg a Pannon Várszínházat, amellyel immár a huszonnegyedik évadunkat indítjuk.
– Színházi rendezőként, színészként és igazgatóként működik, ráadásul Veszprém a szülővárosa is egyben. Mit jelent önnek a veszprémisége?
– A város minden rezdülése természetes számomra. Örömmel sétálok át a viadukton, a Veszprémvölgyön és a váron, s még ma is rácsodálkozom, hogy mindez mennyire gyönyörű. A Jeruzsálemhegyen, a Szél utcában születtem, bába hozott a világra. A veszprémi gyökerek rendkívül mélyen élnek bennem.
– Véget ért a nyári szezon, de a veszprémi, balatoni régió ilyenkor is csodálatos. Mit ajánlana a látogatóknak ősszel-télen?
– Érdemes kihasználni a balatoni régió adottságait nyáron is. De ősszel, amikor kevesebb a zaj a tónál és csillapodik a kánikula, akkor is csodálatos a természet. Ilyenkor igazán festői a Veszprémvölgy és persze az óvárosi rész a téglaházas-macskaköves részeivel is kihagyhatatlan. Ismét nyitva áll és hívogat gyerekkorom emblematikus helyszíne, a Kiskuti Csárda is. (mosolyog)
– Az EKF-programban mint a város művészeti tanácsának tagja vett részt. Milyen hatását érzékeli napjainkban a kulturális főváros-projektnek Veszprém és a régió életében?
– Elképesztő programkínálat jellemezte Veszprémet és a kulturális sokszínűség ma sem veszített az erejéből. A kulturális évad történelmi pillanat volt a város életében, amely arra sarkall, hogy nem csak a látogatóknak, hanem a lakóknak is érdemes újra felfedezni Veszprém értékeit.
– Az öröm a mottója a Pannon Várszínház 2024/2025-ös évadának. Miért?
– Az öröm bonyolult kategória, hiszen a bánat is egyfajta öröm. Megélni az életet, túlélni a konfliktusokat és levonni a következtetéseket: ez is egyfajta öröm forrás. Derűs évadra készülünk, hiszen a komédia lesz a meghatározó műfaj. De ha a Shakespeare-i vagy az Arisztophanészi vígjátékokra gondolunk, látjuk, hogy milyen mértékben tudják megforgatni az emberi lelket, mire eljutunk a történetben a felszabadult kacagásig. Évadunk premierjei azt sugallják, hogy élni jól és élni szép. Arra buzdítanak, hogy igyekezzünk az életünket érzelmileg, lelkileg, élményekben minél gazdagabbá tenni.
– Az első bemutató a Pablo és Picasso, avagy az állatok karneválja ifjúsági előadás, amelyben a szereplők közös élménye a hiány: a szeretet, az elfogadás képességének hiánya. Hogyan lesz örömteli a végkifejlet?
– Az ember minden napja valamilyen hiánnyal kezdődik és ezt az űrt vágyik megtölteni a nap folyamán. A Pablo és Picasso igazán fényes előadás, amely derűt sugároz, és ezzel tölti meg a közönség lelkét. Az öröm, a játék és a fantázia diadalát hirdeti.
– Mit üzen az előadás a különböző generációknak?
– Olyan ez a darab, mint A Padlás, A dzsungel könyve vagy A Pál utcai fiúk. A nagymama és az unoka is megtalálja benne az üzenet számára jelentős rétegét. A mondatok, a zeneiség, a szituációk túlmutatnak a cselekményen és az élet, a létezés egészéről szólnak.
A teljes cikk itt elolvasható.