Van jó vörösbor a Balatonon? (welovebalaton.hu)

Ha röviden szeretnénk reagálni, akkor igen. Pedig a válasz elsőre nem ilyen egyértelmű, hiszen a déli parton is több a fehér szőlő, az északiról nem is beszélve. A Balaton körüli borászok évek óta építik az olaszrizling hírnevét, emiatt talán kevesebb szó esik más bortípusokról, főleg a vörösekről, melyeknek fesztiváljuk is van: hétvégén negyedik alkalommal rendezik meg a Vörös Balatont Csopakon.

A welovebalaton.hu összegyűjtötte a balatoni pincék kínálatát.

A helyzet délen
Kezdjük a könnyebb oldallal: a Balaton déli partjával kapcsolatban tényleg nem meglepetés, hogy milyen klassz vörösborok készülnek itt. A talajadottságok sokban hasonlítanak Szekszárdéra, a Balatonnak köszönhető egyedi mikroklíma viszont jelentős pluszt nyújt. A somogyi erdőkből áramló hűvös levegő jótékony hatással van a szőlőre, a borvidék kiemelkedő területei mind erdő mellett találhatók.

A déli part a filoxéravész előtt inkább vörösborra rendezkedett be, a fajták aránya később megváltozott ugyan, de így is jelentős mennyiségű kék szőlőt termesztenek az itteni borászok. Igen színes a fajtaválaszték, a syrah-tól a kékfrankoson át a bordói fajtákig mindent megtalálunk, sőt olyan ritkaságra is bukkanhatunk egy-egy pincénél, mint a malbec, és akkor sem lepődnénk meg, ha valaki petit verdot-t telepítene.

Mit kóstoljunk?
Balatonboglár és Lelle környékén rengeteg kiemelkedő adottságú dűlőt találunk; ha valamit érdemes megjegyezni, az a Jánoshegy, a Kishegy és a Kokas-dűlő, ami emberemlékezet óta Lelle szőlőhegye.

Ha az itteni borokra kíváncsi valaki, akkor Légli Géza, Konyáriék, Bujdosóék, Garamváriék vagy Póczék kínálatában érdemes keresgélni. Mindegyik pince kínálatában hangsúlyosan megjelennek a vörös borok, ha könnyedebbet vagy komolyabbat keresünk, akkor is jó helyen járunk itt. A kötelező borok listáján ott szerepel Konyáriék bordói házasítása a Loliense, Bujdosóék csúcs sauvignonja az Ibituba és Garamváriék két cabernet-je a Sínai-tetőről. Az ismert pincéken túl bátran kóstoljunk Buzássyéktól vagy Hujberéktől, kellemes meglepetések érhetnek minket, az utóbbi pince merlot-cabernet franc házasítása szerintünk bárhol megállja a helyét.

A Balaton túlsó vége felé is vannak hagyományai a vörösboroknak. Bár a Kristinus Borbirtok viszonylag új szereplőnek számít, ők a korábban itt dolgozó Ax & Ax pince területeit viszik tovább. A zweigelt ugyan kikerült a kínálatból, azért így is széles a választék,  a könnyedebb és a koncentráltabb stílusból is. Titkos tippünk a környékről a marcali Szabó Bormanufaktúra kékfrankosa, ennél gyümölcsösebb, kerekebb bort nehéz készíteni ebből a fajtából.

Észak sem felejt
A filoxéravész az északi parton is sorsfordító volt, hiszen előtte több kék szőlővel dolgoztak itt: a tihanyi kék, a tihanyi fekete, a vadfekete és a kadarka is elterjedt volt. Vannak tehát hagyományai ezen a vidéken is a vörösbornak, még ha mostanában a legtöbb szó a fehérekről is esik. Azért szerencsére nem kell sokat keresgélni még akkor sem, ha az itt termelt kék szőlő legnagyobb részéből rozét készítenek a borászok.

Ahogy az északi parti táj változatosabb, úgy az itteni borvidékek adottságai is sokfélék. Ennek megfelelően nehéz lenne egységet találni a borokban, bár az talán kijelenthető, hogy kisebb testű, jól iható vörösek készülnek, a magas alkoholt és a sok tannint igyekeznek elkerülni a borászok.

Lássuk a borokat!
A tihanyi Belső-tó melletti területek mikroklímája kifejezetten kedvez a kék szőlőknek, több pince kiemelkedő borának alapanyaga származik innen. Homoláék kékfrankosa, Figuláék merlot válogatása és a sokak szerint az egyik hazai etalonnak számító Szent Donát Magma kékfrankosa is a félszigetről származik. Jásdiék Ranolder vöröse nem készül minden évjáratban, de ha palackba töltik, akkor érdemes megkóstolni!

A Káli-medence felé haladva nem javasolt kihagyni a Liszkay birtokot Monoszlón. Ők a kiemelkedő adottságú Pangyér-dűlőben foglalkoznak cabernet franc-nal, évek óta stabilan hozva a magas színvonalat.

Pálffyék Köveskálon szintén készítenek vörösbort, a syrah-jukat bátran ajánljuk, ráadásul az ifjabb Pálffy idén a szupertrendi pet-nat-ját is ebből a fajtából készítette el. Innen egy ugrás a Csobánc, ahol a Villa Tolnaynál komolyan veszik a vörös-kérdést, cabernet franc, merlot és pinot noir is van a területen, ezekből rendre izgalmas borok születnek.

Ha Badacsonyban kóstolnánk vöröset, akkor érdemes Váli Péter pinot noir-ja után érdeklődni. Kisörshegyen, a Major felett találjuk az 5 hektáros birtokot, az ízig-vérig badacsonyi fehér borok mellett pedig egy burgundi stílusú pinot is készül a pincénél.

A Szent György-hegy tényleg nem a kék szőlőről híres, mégis itt készül az egyik mára legendává vált magyar vörösbor, a sangiovese szőlőből szűrt Tabunello. Ez a fajta adja a világ egyik legismertebb borát, a brunellót, a borász Török Csaba itthon sem szeretné alább adni.

Ha pedig a tabuk döntögetésénél tartunk, akkor fejezzük be a kört Somlón! Az egyik legsajátosabb karakterű magyar vörösbor a Kreinbacher pincében készül, syrah-ból. A megjelenése óta folyamatos vitákat generál a borbarátok közt, mégis minden évjárat hamar elfogy. Ez pedig biztos nem véletlen, ugye?

Ha a balatoni borok kerülnek szóba, a legtöbben fehérborra gondolunk. Viszont ez senkit ne tévesszen meg, hiszen látjuk, hogy remek vöröseket találni mindkét parton, helyenként egy-egy igazi ritkaságot, amit ha egyszer megkóstolt, nem könnyen felejt az ember.

Vörös Balaton
Körbekóstolni a Balatont időigényes, ez nem is kérdés. Szerencsére a Vörös Balaton nevű rendezvényen a felsorolt pincék közül jópáran ott lesznek Csopakon, december 8-án. Ráadásul a szervezők ígérete szerint minden pince a legjobb boraival jelenik majd meg, tehát jó eséllyel tényleg a balatoni vörösborok krémjét lehet majd értékelni.