Walesben a dombból hegy lett, Veszprémben fordítva: a Tapolcai-medencében fekvő vulkanikus eredetű Haláp-hegy hetven év bazaltbányászat után szinte elfogyott. Az alatta fekvő Zalahalápon régen nagy élet volt: az 1910-es évektől hetven éven át szinte mindenki a bányában dolgozott, de ma már kocsma sincs. A régi fotókat nézegetve látszik igazán, honnan indult a hegy a dombosodás felé.
Rákosi idején a badacsonyi bazaltbányában kényszermunkatábor működött.
Zalahalápot megskalpolta a bányászat
A 358 méteres Haláp a Tapolcai-medence tanúhegyeinek egyike. Tapolca körül összesen hét jellegzetes, kúpos formájú, vulkáni eredetű nagyobb hegy emelkedik ki a síkságból: a legmagasabb a Szent György-hegy, ezt követi a Gulács, a Csobánc, a Haláp, a Tóti-hegy, a Hajagos és a Hegyesdi-hegy. A közelben, de már a Balaton partján emelkedik a Badacsony, a szigligeti Várhegy és az Ábrahám-hegy, távolabb északra – ettől a csoporttól már elkülönülve – a Somló, a Kis-Somló és a Ság. Ezek a hegyek mindig is különleges helyet foglaltak el a környék életében, mindegyik külön világ volt, saját mikroklímával, az oldalára felkúszó művelési területekkel, kápolnákkal, várakkal és présházakkal. De nem mindegyik sorsa alakult egyformán: a Halápot (és a Hajagost) gyakorlatilag megskalpolta a bányászat.
A Haláp a régi térképek tanúsága szerint nagyon hasonló lehetett, mint a Badacsony: nagyjából a magassága feléig a hegyoldalon szőlőskertek voltak rengeteg apró présházzal, aztán egy erdős sáv következett, a meredek, magas bazaltkúp viszont évszázadokig értéktelen volt a környéken lakók számára.
A teljes cikk további fotókkal itt olvasható.