Tömegek keresték Matula bácsit a Kis-Balaton nádasában (24.hu)

A Tüskevár volt a Magyar Televízió harmadik saját gyártású komoly sorozata, és ez talán még az elődei sikerét is felülmúlta, a kritikusok is csak alig találtak rajta fogást. Olyannyira sikeres lett, hogy annak idején egyesek valóságnak hitték, Tutajos pedig azóta is hiába szeretné elkészíteni a folytatást.


A hatvanas évek közepén már nem volt kérdés, hogy a tévésorozatokra itthon is nagy szükség van: hiába importált a Magyar Televízió nagyüzemben külföldi sorozatokat, mint a Robin Hood és a Tell Vilmos szellemében fogant, ugyancsak brit Ivanhoe, vagy a népmesei figurát modern korba teleportáló Az Angyal kalandjai (mindkettőben Roger Moore játszotta a főszerepet), kellettek a magyar párjaik is. A tévé vezetői egyértelműen úgy gondolták, hogy a fiatalokat kell megcélozniuk, és a harmadik nagy vállalkozásukkal így is tettek.

A gyerekek bunyó helyett csak pecáznak a fürdőkádban

Ezúttal egy elronthatatlan klasszikusra esett a választásuk, Fekete István 1957-ben megjelent, Tüskevár című ifjúsági regényére, mely addigra már a sokadik kiadásban került újra a könyvesboltokba. Ez egyszersmind azt is jelentette, hogy ezúttal nem volt szükség az első két sorozatot, A Tenkes kapitányát és a Princ, a katonát író Örsi Ferenc sokat emlegetett fantáziájára, viszont a többi kulcsfigura maradt: a rendezést újra Fejér Tamásra bízták, az operatőr pedig ismét Mezei István volt. És jött velük a magyar sorozatgyártás hőskorának állandó színésze, Zenthe Ferenc is, aki egyedüliként kapott főbb szerepet mindhárom első produkcióban: ezúttal István bácsi szerepét kapta.

Vele jött még a korabeli színjátszás számos állócsillaga is: Kállai Ferenc, Dajka Margit és Kiss Manyi, Matula bácsi szerepét viszont az addig inkább karakterszínészként mellékalakokat játszó Bánhidi Lászlóra bízta a rendező. Szükség volt továbbá gyerekszínészekre is, itt a két fontos szerepet Seregi Zoltán és Barabás Tibor kapták, utóbbit azonban Petrik József hangján szólaltatták meg. A forgatás 1966 nyarán zajlott, a jelenetek túlnyomó többségét azonban nem a Kis-Balatonnál vették fel, ahol a regény eredetileg játszódik, hanem a Ráckevei-Dunánál („Költséges lett volna, s a madárvédelem miatt nem is lehetett az összes jelenetet a Berekben felvenni” – mondta később Fejér Tamás), de pár természetfilmes jelenetet kölcsönvettek Homoki Nagy István, Schuller Imre és ifjabb Tildy Zoltán munkáiból is. (Fejér már a harmadik munkájában dolgozott puli kutyával: Bogáncs, majd A Tenkes kapitánya Csukmája után Csikasz kutya személyében ismét fontos szerepett osztott egy pulira.)

Az 1967 tavaszán műsorra tűzött, nyolcrészes filmsorozatot ezúttal elkerülték a rossz kritikák, és nem törtek ki ádáz viták sem, mint A Tenkes kapitánya idején a színészek lovaglótudásáról, vagy a Princ, a katona párbeszédeiről. Fejér Tamás is láthatóan ebben az ifjúsági zsánerben érezte a legjobban magát, a Tüskevár alaphelyzete pedig (az elkényeztetett városi kiskamasz felfedezi a természetet) eleve olyan volt, hogy nem akadt olyan épeszű felnőtt, aki ne érezte volna példaértékűnek. Az úttörőknek szóló Pajtás újság már a forgatás végén közölt egy interjút a Tutajost alakító Seregi Zoltán nyolcadik osztályos tanulóval, aki elmesélhette, hogy a sorozat egyik álomjelenetében valóban beleszívott a szivarba, és hogy nem is kellett eljátszania a rosszullétet, mert tényleg megviselte az a pár slukk. A Képes Újság pedig a bemutató előtt csinált kedvet a sorozathoz: „Kalandfilmet, vagy természetfilmet készített-e Fejér Tamás, a forgatókönyvíró és rendező, a jólismert regényből? Saját bevallása szerint: ezt is, azt is. Utóvégre nem kell feltétlenül a kuruckorba, vagy a középkori Angolhonba menni egy kis kalandért — akad az itthon is, a mai gyerek számára is, főleg, ha alkalma nyílik egy nyári vakációt olyan romantikus környezetben tölteni, mint Ladó Gyuszinak.”