Több mint egy év kihagyás után megjelent a Hévíz folyóirat (zaol.hu)

A pandémia miatti hosszú szünet után újra megjelent a Hévíz folyóirat, továbbra is az önkormányzat támogatásával. Az új szám bemutatóján kiderült: átalakult a kulturális periodika, és a szerkesztőség élén (ismét) őrségváltás történt.

 

Az új lap az elmélyülést szeretné szolgálni: azt, hogy az olvasók – ebben a gyors világban – picit elveszhessenek a szövegekben, mondta Vajna Ádám szerkesztő a bemutatón. Az új Hévíz színes, a korábbinál nagyobb és magazinos lett. S az is kiderült a kultúrdélutánon: minden számnak lesz egy tematikája, hívószava. Az elsőé a forradalom.  A szerkesztő arról is beszélt, mostantól minden szám elején egy nagyesszé olvasható, és új rovat is indult, Vízválasztó címmel, amelyben több szerző írja meg a főtémához kapcsolódó gondolatait.

Az újraéledt, immár 30 esztendős lap hévízi bemutatóján több korábbi (fő)szerkesztő is részt vett: Szálinger Balázs mellett Szántó Endre és Tar Ferenc történész is eljött.  A minőséghez minden korban ragaszkodott a szerkesztőség, s a folyamatos megújulás mellett az értékőrzéshez is – emelték ki az irodalmi délután közreműködői. Utóbbira utal az is, hogy az újraindulás utáni első lapszámban az elmúlt évtized két főszerkesztője, Szálinger Balázs és Cserna-Szabó András is publikál.

A vezető esszét ezúttal Bartók Imre író, kritikus jegyzi, Terror és epokhé címmel, amelynek már a felütése is erős: „Helyzetünk tarthatatlan.” E témát viszi tovább – mások mellett – Cserna-Szabó András A halál virága (a forradalom második napja, Buda) című írásában, például ilyen mondatokkal: „… apuka, maga csak itt fetreng és a sebeit nyalogatja, az egyéni sérelmeit dédelgeti, amire nincs idő, mert az ellenforradalmárok már ránk rúgták a történelem kapuját. Mire Virág Lipót azt kérdezte, fiam, hoztál-e birkavesét?…”