Több mint 600 éves vár után kutatnak a Balaton-felvidéken (welovebalaton.hu)

Zádorvár a Pécsely község melletti hegyen található, a Balatontól 12 kilométernyire. A romos várban még soha nem történt régészeti feltárás, azonban hosszú előkészítő munkálatok után idén augusztusban elkezdődött egy egy hónapos feltárás – olvasható a welovebalaton.hu-n.

Pécsely mellett egy elhagyatott és romos vár fogadja az arrafelé túrázókat: a kísérteties várból – amely a történészek szerint a XIV. század óta elhagyatott – mára csak omladozó falak maradtak. 2016 tavaszán azonban megszületett a megegyezés a Történelmi Emlékekért Alapítvány és a pécselyi önkormányzat között arról, hogy a Zádor-hegyen található Zádorvár néven ismert romos várat feltárják.

A talajradarral, lézerszkennerrel és drónnal felmért területen idén augusztusban kezdődtek meg az ásatások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felügyelete mellett, hogy többet megtudjunk róla és a jövőben talán megkezdődhessen a helyreállítása. „A feltárást hosszú és komoly előkészítő munka előzte meg, amelynek nem csak a források előteremtése, de a hatósági engedélyek beszerzése is része volt. […] A helyi jelentőség a valódi különlegesség, hiszen a feltáráshoz szükséges összefogást maga Zádorvár, mondhatnám a hely szelleme inspirálta. Természetesen a szakmai kíváncsiság legalább ilyen erős, hiszen egy XIV. század végén épült és utána felhagyott várról beszélünk” – válaszolta a portál kérdésére dr. Belényesy Károly, a tervásatást konzulensként támogató régész.

Az akkoriban még Szabad-hegyként ismert magaslaton épült gótikus vár a Vezsenyi család uradalmának központja volt, történetét pedig a töredékekben fennmaradt oklevelekből ismerhetjük meg: Mária királynő 1384-ben Vezsenyi László királyi asztalnokmesternek engedélyt adott egy vár építésére, amit a család azonban nem a saját, hanem a veszprémi káptalan földjén épített fel. „Vezsenyi Miklós fia, László elfoglalta «Zabad» hegyét, ahol leromboltatta a határjeleket, majd sietve kővárat emeltetett” – írta a sérelem miatt bírósághoz forduló káptalan 1386-ban. A pert végül megnyerte az egyház és a Vezsenyiek elhagyták a várat, új rezidenciájukat pedig a közeli Nagyvázsonyban építették meg.

A várat azonban továbbra is a Vezsenyiek birtokolták, majd a család kihalása után Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta. Rövid ideig cseh husziták is megtelepedtek benne, sőt, elképzelhető – magyarázatul a több helyen is felbukkanó Himfy-vár névre –, hogy a Himfy család rablólovagokká vált tagjai is használták portyázásaik során. Mivel a várat a végvári rendszerbe nem sorolták be, ezért hadászati szerepe nem volt, így a XV. század elején sorsára hagyták és közel 600 éven keresztül pusztult. Igaz, 1652-ben III. Ferdinánd az akkor már romos várat Zichy Istvánnak adományozta és így egészen 1945-ig a Zichy-birtok részét képezte. A várat 1958-ban nyilvánították műemlékké, 1991-ben pedig az önkormányzat tulajdonába került.

A feltárást olyan munkálatok előzték meg, amelyek egyáltalán lehetővé tették az ásatás megkezdését: a falakon növények voltak és több helyen is fák dőltek rájuk, nem beszélve a vár területén lévő több mint száz, 30 centisnél is vastagabb törzsű fáról. Sőt, mivel a környék védelem alatt áll, így a munkálatok előtt fel kellett mérni a teljes növényzetet is. Emellett 2016 nyarán egy fa rádőlt a romokra épített kilátóra, így az életveszélyessé vált építményt is le kellett bontaniuk a kutatóknak. A romok felmérése a téli szünetet követően idén tavasszal folytatódott és több mint háromezer fénykép készült a domborzatról és a falakról, amelynek eredményeként megszületett a mai állapotok 3D-s térbeli ábrázolása.

Áprilisban már tájékoztató- és útjelző táblákat is kihelyeztek és augusztus 21-én – a fémszemét eltávolítása után – kezdetét vette az ásatás a Laczkó Dezső Múzeum szakembereinek vezetésével. Az első leletek rögtön két érdekességet tartogattak: mivel rengeteg kőeszköz került elő, ezért valószínű, hogy a terület már a kőkorszakban is lakott volt, sőt, sok ezer évvel ezelőtt egy pattintottkőeszköz-gyártó műhely is működhetett itt. A másik érdekesség egy téglajárda, ami valószínűleg a reformkor idején került a várlejtőre, hogy az érdeklődő balatonfüredi közönség ne sározza be a cipőjét.

„[A] látható falak ellenére, még a munka elején, azaz a fantázia birodalmában járunk. Azt reméljük, hogy a feltárás során számos támpontot kapunk a vár építésének koráról, használatának és esetleges ideiglenes birtokbavételének időszakairól. Ezen adatok birtokában nagy biztonsággal tudjuk majd helyreállítani az egykori épületrészleteket” – mondta el dr. Belényesy, akitől azt is megtudta az újság, milyen magasak lehettek régen a vár falai. „A vár jelenleg ismert falai nagyjából egy 60×80 méteres területen helyezkednek el a település feletti hegy gerincének közelében kialakított teraszon. A korábbi találgatásokat és várakozásainkat is felülmúlta a föld alatt rejtőző falak mérete és állapota. Igazán különleges, hogy helyenként 3,5 méter magasságban álló XIV. századi falszakaszokat sikerült kibontanunk.” Belényesy reméli, hogy az ásatást követően kutatási és helyreállítási program kezdődhet a várban, így hamarosan az egész épület megújulhatna.