Titokzatos balatoni templomromok az Árpád-korból (nonstopbalaton.hu)

Az Árpád-korban számtalan templom épült a Balaton körül is. Most azokat mutatjuk be (Szigliget, Somogyvámos, Ádánd), melyeknek mára már csak a romjai láthatóak. Ezek valahogy sokkal titokzatosabbak. Valószínűleg azért, mert a szemlélődő képzeletére bízzák, hogy vajon milyenek lehettek ezer évvel ezelőtt.

 

A zord időket átélt templomokból mára már sok helyen csak az alap vagy egy boltív, esetleg toronymaradvány áll, de mégis ott vannak és őrzik a múlt egy darabját, valamint egy-egy legendát is, melyeket a helybéliek tartanak életben.

 

Az aranypénzzel teli kőkecske legendája – Avasi templomrom (Csonka-torony), Szigliget

Az Avasi templomromot Szigliget legrégebbi építményeként tartják számon. A leletek szerint a vidék már a kőkorban is lakott volt, a templom pedig valószínűleg a XIII. század környékén épülhetett, de igazából pontos eredetét csak találgathatjuk. Az viszont biztos, hogy a település ősi magjának emlékeit őrző templom a török hódoltság idején indult pusztulásnak. Mára, ami ránk maradt az csupán a bazalt torony és mögötte az egyhajós templom körvonala, illetve egy-két legenda – hiszen az ilyen régi építményekhez általában mindig főződnek hiedelmek, legendák. Ehhez a templomhoz a kőkecske legendája fűződik.

„…A templom előtt volt régen egy kőkecske. A gyerekek azon szoktak játszani, lovagolni… Régen történt, hogy egy vasárnap odajött egy katona és egy nagy bárddal kettévágta a kőkecskét. Tele volt aranypénzzel. A kőkecskét még a törökök hagyták itt. A katona is török volt, így ő tudta, hogy mit rejt a kőkecske. A katona elvitte a sok pénzt. A kecskét meg később szétverték a gyerekek.”

A toronyhoz sokféle más hiedelem is kapcsolódik. Vannak, akik azt mondják, hogy „török hagyomány”, mások a „vörösbarátok” templomromjának tartják. A környéken lakó emberek azt beszélik, hogy régen igen elvadult hely volt. Sokan féltek is itt lakni eleinte, mivel az út építésekor és a környező házak alapjainak ásásakor sok csont és koponya került elő a torony környékén, ráadásul akkoriban még a halottakat is a toronyban helyezték el temetésig. Azóta már beépült a templomrom környéke és történetére is némi fény derült.

 

A befalazott gyermek legendája – Pusztatorony, Somogyvámos

A Fonyódtól mintegy 25 perc távolságra lévő Somogyvámos Ihász-dűlőnek nevezett részen aranylón ringó gabonatáblák közül különleges formájú templomtorony emelkedik ki büszkén.

Régészeti feltárások alapján a Pusztatorony valószínűleg a XII. században épült késő román, kora gótikus stílusban. Jellegzetes, négyszögből nyolcszögbe formálódó tornya, azóta rendíthetetlenül áll, még a templom nyugati falai és félköríves szentélye is.

A torony, mely már régóta a település jelképe, 2011-ben kapta a Somogyország Kincse elismerést. A helyiek óvják, nagy becsben tartják jelképüket, gyakoriak itt az összejövetelek, falunapok, szervezett túrák, de volt már itt esküvő, koncert, s nem ritkán misét is celebrálnak a rom falai között.

A helyiek egy legendát is őriznek a toronyról, melyet az itt élők apáról fiúra szálló elbeszélései és írásos emlékek is megerősítenek. Egy állítólagos krónikás feljegyzései alapján például „a derékmagas falak egy barbárul befalazott gyermek testét rejtették. E gyermek Koppány vezér fia, a kis Kupa volt.” A legenda szerint a templom lakóépület, a Somogyváron székelő Koppány birtoka volt. Sarolt fejedelemasszonytól kapott vámszedői jogával élve gyűjtötte a vámot a régi római hadiúton és kereskedelmi úton érkező kufároktól.

 

Az ádándi visszajáró boszorkány ”legendája” – Hetyei templomrom (Törökhagyás), Ádánd

Árva torony áll a Siófoktól mintegy 15 perce lévő Ádánd község külterületen, a szántóföld közepén. Ennyi maradt ránk az egykor közlekedésileg fontos, gazdagon termő területen. A téglából épült, háromszintes csonka tornyot messziről látva kevesen mondanák meg, hogy hajdanán templom állt itt. A helyiek csak „törökhagyásként” emlegetik ezt a középkori műemléket.

Egy 1265-ös oklevél tanúsága szerint az Árpád-korban Ádánd falu mai közigazgatási területén öt kis település létezett. Ezek egyike volt Hetye. Itt haladt át az a római hadi út, mely a Balatont megkerülve Győrbe vezetett. Ádándnál hidat is építettek a Sió által elöntött völgy felett.

A törökhódoltság idején nem csak a templom, hanem Hetye település is elpusztult. A téglából épült templom tornya egészen jó állapotban maradt ránk, befalazott ablakai egyértelműen igazolják román stílusát és az Árpád-kori eredetét. A templom körül egykor temető volt. Az 1888-as régészeti ásatások alkalmával sok embericsont került napvilágra, továbbá kőedények, lópatkó, csatgomb, vaskapocs, néhány vaskés és egy kis ezüstérem is.

A szinte a semmi közepén álló, magányos torony sokak képzeletét megfogta. Így születhetett az ádándi visszajáró boszorkány ”legendája” is. Eszerint minden évszázad tízedik esztendejében lecsap Sarolta, a máglyán elégetett boszorkány. Mindezt egy „ádándi tisztánlátó”, jóslatára alapozták, de a hírt 2010-ben a bulvársajtó annyira felkapta, hogy a környéken élők elkezdek emlékezni a férfiak százait elcsábító Sarolta ”legendájára”. A kitalált boszorkány rémisztő történetének köszönhetően a torony villámgyorsan a figyelem középpontjába került. A felkapott boszorkányhistória csupán a képzelet szüleménye lehet, mindenesetre a Hetyei templomromhoz érdemes ellátogatni, mert máig büszkén áll az Árpád-korból ránk maradt, kegyetlen időket átélt torony. Aki pedig a kitalált legendáról többet szeretne megtudni, olvassa el Ádánd község honlapján.

Földi Rita eredeti cikke fotókkal és további információkkal itt olvasható.