Nem a fürdőturizmus a Balaton legnagyobb erőssége (vinoport.hu)

Az alacsony felvásárlási árak miatt sokan felhagynak a szőlőtermeléssel, így vannak olyan falvak a Balaton körül, ahol teljesen megszűnt a szőlőtermelés. Sajnos nincs értéke a szőlőnek, és ez egy komoly probléma jelenleg Magyarországon. A Balaton a főtéma: gasztronómia, vendéglátás, bormarketing, jelen és jövő, nehézségek és sikerek. Kovács Tamást, az elismert Márga Bisztró és Szent Donát Birtok tulajdonosát Németi Sándor kérdezte.

 

Mi a helyzet a Balatonnál?

Az elmúlt 50 évben a Balaton csak egy szezonális jelenség volt, ahová nyáron érdemes ellátogatni. Az utóbbi évekig viszont a Balaton sem találta meg a megfelelő választ, hogy miért kéne máskor is ide eljönni. Szerintem a régió az igazi lendületét csak most, a következő 20 évben fogja majd igazából megkapni. Ne felejtsük el, hogy egy olyan borvidéken vagyunk, ami Budapest után a második legfrekventáltabb hely. Ezt ki kell használni és élni ezzel a lehetőséggel. Sokat járok külföldre promótálni saját borainkat, így akarva-akaratlanul próbálom összehasonlítani a világ többi borvidékével a Balatont.

És mit tapasztalsz?

A borvidék szét van szabdalva. A belpiacról nézve nem igazán vetődik fel kérdésként, hogy miért ne lehetne önálló borvidékként kezelni például Füred-Csopakot, Badacsonyt, Boglárt. De ennek semmi értelme. A Balatont egy egységes régióként kellene kezelni.

A többiek is így gondolják?

Azt tapasztalom, hogy a többség is hasonlóképpen látja. Szerintem tíz éven belül ez meg is fog valósulni. Azzal viszont tisztában kell lenni, hogy ha ezt a pár borvidéket összevonjuk, még akkor sem beszélhetünk egy nagy borvidékről. Magyarországon hajlamosak vagyunk magunkat más sikeres nyugat-európai borvidékekhez mérni, legyen az Burgundia, Bordeaux, Champagne, Toszkána, vagy egyebek. A gond viszont az, hogy nem egy ligában focizunk ezekkel.

A minőségre, méretre, vagy mindkettőre gondolsz?

A rendszerváltás után kialakultak a magánbirtokok és a megfelelő technológiai beruházások, tehát jelenleg a legtöbb esetben a magyar borászok kezében megvan ugyanaz a technológia, mint a nyugat-európaiak kezében. A hátrányunk, hogy Magyarország borvidékei nem tudnak árutermelő borvidékké válni, és nem tudunk olyan stabil, nagy mennyiségű alap-és középborokat felmutatni a világon, amivel meg lehetne jelenni a világ bármilyen pontján a nagykereskedésekben.

Akkor mit kellene csinálni?

Ha Horvátországot vagy Ausztriát vesszük példaként, akkor azt látjuk, hogy mindegyik ország a gasztronómiai vonalát próbálja a borokhoz hangolni. A Balaton minden olyan adottsággal rendelkezik, hogy egy jól értelmezhető borvidék legyen, és egyben fontos üdülőhely is egyszerre. Nem csak nyáron, hanem egész évben.

Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy hiteles gasztronómia épüljön a Balaton körül, amely a helyi alapanyagokra van hangolva. A hegyoldal legyen betelepítve gondozott szőlővel, mellette pedig a birtokközpont, ahol étterem is van. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy ez legyen a fő kommunikáció. Ne a gumimatrac, a lubickolás vagy a strandlabda legyen a Balaton fő üzenete.

Tehát nem nyári, őszi és egyéb szezonról kellene szólnia a Balatonnak?

Gasztronómiai desztinációról kellene beszélni, amit nyáron kiegészít a fürdőturizmus. Jó lenne, ha a döntéshozókhoz és az arculatkialakítókhoz is eljutna ez az üzenet. Azt sulykolni, hogy csak nyáron kell a Balatonra menni, véleményem szerint tarthatatlan. Egyrészt nem ez a legnagyobb erőssége a régiónak, másrészt a Balaton és a balatoni vállalkozások sem bírják el.

Eljutott ez az üzenet a megfelelő helyekre?

Szerencsére szoros kapcsolatot ápolunk a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, és ők is ugyanezt képviselik. Fontos számukra, hogy kiemeljék és megmutassák a vidéki gasztronómiát, ezáltal rengeteg fejlődés történt az elmúlt években. Stabilan meg kell teremteni a fejekben, piacban és a vállalkozások szintjén, hogy a bor mellett a gasztronómia is szerves része a balatoni életnek.

Mennyi pénzt szán az állam a tervek megvalósítására?

Elsősorban nem is a pénz a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy legyen egy megfelelő koncepció és stratégia, ami hosszú évekre egy irányba tud mutatni. Függetlenül attól, hogy éppen kik a döntéshozók és kiknél kell minden évben lobbizni.

És most egy irányba mutat?

Merem állítani, hogy igen. Azok után, hogy Magyarország az Európai Unióhoz és ennek piacához csatlakozott, vállalkozások szintjén sokkal nyitottabbak lettek már a pincék. Alap, hogy nem csak a hazai piacban gondolkodnak, hanem próbálnak külpiacot is építeni maguknak. Budapest gasztronómia sokszínűsége kihat a vidéki életre is, és ezt a folyamatot a döntéshozók is látják már.

 

A teljes cikk fotókkal itt ovasható.