Szerelem és gyógyulás: a balatonfüredi savanyúvíz legendája (veol.hu)

Balatonfüreden már évszázadokkal ezelőtt észrevették, hogy a helyi forrás savanyú vize jótékony hatással van az emberi szervezetre. Először csak gyomor-és epebántalmak enyhítésére használták, később jöttek rá, hogy fürdőkúraként a szívbántalmak kezelésére is alkalmas.

Balatonfüredet 1772-be hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították, innentől kezdve sok gyógyulni vágyó célpontja lett. Ezért is jött ide a világhírű bengáli hindu költő, Rabindranath Tagore, akit itt kezeltek szívbetegsége miatt. Hálája jeléül ültette az első fát a Gyógy parkban.

Egészen a huszadik századig három szénsavas forrást ismeretek: az Őskút vagy Fürdőforrást, ami a mai Szívkórház épülete alatt van, a Kossuth Lajos-forrást, ezt főleg ivókúrára használták, és a Savós forrást, ami a kórház épülete előtt található, s melynek vizét juhtúróval keverve fogyasztották. Manapság a leghíresebb forráshelye a Szívkórház előtti Kossuth-kút, amelyből bárki hozzájuthat az értékes vízhez.

Ásványianyag tartalma jelentős: kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonátos, szulfátos típusú, szabad szén-dioxid-tartalmú. Ásványvíznek minősül – írja a balatonfured.hu oldal.

Természetesen, ahogy minden balatoni történetben, itt is megjelenik a tó és a szerelem. De Balatonfüred esetében megkerülhetetlenül jelen van az Anna-bál és a magyar nyelvű színház is. Ezek közösen jelennek meg a savanyúvíz legendájában.

Lipták Gábor Aranyhíd című könyvében írta le, hogy segített a balatonfüredi gyógyvíz egy apa megkövült szívének meglágyításában:

A krónikák szerint pontosan 1831. június huszadikán egy karcsú ifjú, bizonyos Varró Tivadar Balatonfüreden várakozott amikor megpillantotta a győri sertéskiráy Vlassek Ferdinánd egyetlen lányát. Ahogyan az ilyen történetekben lenni szokott az első látásra beleszeretett a gyönyörű lányba, akit irigyei csak „töpörtyű-princessznek” csúfoltak. Gúnynevét apja igencsak nagy vagyonának köszönhette. Ő rabolta el főszereplőnk szívét, aki egy szegény, de annál tehetségesebb színész volt az alakuló balatonfüredi színházban.

Azt, hogy itt kőből épített színház legyen Kisfaludy Sándor álmodta meg, de hogy piros bársonyfüggöny is legyen benne Komlóssy Ferenc szerette volna és ezért sok mindenre vállalkozott. Mindehhez persze jól jött volna a seréskirály támogatása, ő azonban nem volt hajlandó komédiára adakozni. Komlóssy elővette hát a színészet legfőbb fegyverét a színjátszást. Varró Tivadart bajor hercegként mutatta be, ami egyből felkeltette az uraság figyelmét. Szerette volna, ha lányát egy ilyen nemesi család sarja venné feleségül. Igyekezett is, hogy kedvében járjon az álhercegnek. Kifigyelte hát, hogy mivel foglalatoskodik és megdöbbenve látta, hogy az ifjú nem csak maga mossa ruhát, de az épülő színháznál is segédkezik. Több se kellett a kereskedőnek ő is fogta a lapátot és beállt dolgozni. A füredi színházat közadakozásból építették: a telket a tihanyi apátság adta, a pénz egy részét a veszprémi káplán és a megyei urak. Akik ezt nem tehették meg – diákok, iskolamesterek, kisbirtokosok – ingyen jöttek segíteni az építésben. De olyat még ők sem láttak, hogy egy ennyire gazdag és befolyásos ember, mint a győri sertéskirály maga is beálljon a munkások közé.

Július 26-án a Szentgyörgyi Horváth György bált adott Anna lány tiszteletére. Úgy mondják, így születtek meg az első füredi Anna-bálok. Ezen a bálon találkozhatott Varró Tivadar és Júlia, a kereskedő lánya ismét. Azonban a színjáték részeként az ifjú színész nem szólalhatott meg, nehogy lebukjon. A lányt átlátott a dolgon, hiszen pontosan tudta, hogy nem egy herceg, hanem egy színész áll előtt. Szívének mégsem tudott parancsolni és a Balaton partján szerelmes csókban fonódtak össze.

Nemsokára eljött a színház megnyitásának ideje. Vlassek úr családjával megnézte az előadást, ahol legnagyobb megdöbbenésére a bajor herceg állt a színpadon. Ekkor jött rá az átverésre. Rosszul lett és a szívéhez kapott, egy jegyszedő pedig gyorsan vízért szalad. Mivel a savanyúvíz forrása volt a legközelebb onnan hozott. A sertéskirály már az első korty után jobban lett és végül gond nélkül ülte végig az előadást. Egy doktornak – aki a páholyban ült – fel is tűnt a dolog: talán ekkor gondoltak először arra, hogy ez a víz a szívnek is jót tehet.

De ennek a víznek nem csak a betegségre volt hatása, a kővé vált apai szívet is meglágyította. A sertéskereskedő ezután megengedte, hogy lányát a szegény színész feleségül vegye, ezzel teljesült be a szerelmesek története.

Azóta tartják úgy, hogy a leányoknak savanyúvizet kell itatni apjukkal, hogyha a kemény apai szív a szerelmük útjába állna.

Szauer Annamária cikke itt olvasható.