Súlyos pusztítás a magyar vizekben, veszélyben az élővilág (napi.hu)

Olyan betegségek tizedelik a magyar halállományt, amelyek tíz évvel ezelőtt nem voltak jelen. Azokat az állatokat pedig, amiket nem a kórságok, a horgászok vagy a kárókatonák tüntetnek el, azokat az inváziós fajok pusztítják ki. Egyre gyakoribb, hogy laikusok kezdenek önkéntes haltelepítésbe, mondván saját kezükbe veszik a haldemográfiai kérdést, épp ezzel okozva a lehető legnagyobb kárt.

Az elmúlt hetekben több horgászos Facebook-csoportban is vitákat generáltak olyan videófelvételek, ahol önjelölt haltelepítők mindenféle engedélyek nélkül helyeznek ivadékokat különböző magyar vizekbe. Két hangos csoport alakult ki: az egyik a horgászok Teréz anyájának kiáltotta ki a halhozókat, a másik viszont mélyen elítélte a tettet, mondván, hogy jóval ártalmasabb, mint amennyire annak látszik – olvasható a napi.hu összefoglalójában.

A vízpartokon állandó téma, hogy hiába terjed a c&r (catch and release, vagyis a halakat kifogás után a vízbe visszaengedő) nézet terjedése, valamint a halászat tilalma, mégis fogyatkozónak tűnik a természetes vizek állománya. Ezt részben vissza is lehet vezetni olyan problémákra, mint a hosszabb nyári kánikulákban bekövetkező halpusztulások, vagy egy-egy nagyobb vízszennyezés, másrészt viszont a kormányzati és a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) állításai, mérései cáfolják is ezt. Ezzel együtt is a pecások többsége azt mondja, hogy a nyolcvanas és a kilencvenes években több volt a hal. Közben egyre több videó tanúskodik arról, hogy sokan a saját kezükkel hoznák vissza az aranykort és kezdenek a haltelepítésekbe. Márpedig a szakértők szerint ez éppen fordított hatást válthat ki és halbőség helyett hatalmas pusztítást okozhat.

Mint azt az Állami Halőri Szolgálatot is magában foglaló Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a napi.hu-val közölte, akár a sima jólelkűség is komoly gondokat okozhat a magyar természetes vizekben. Nem kell ellenőrizetlen, engedély nélküli település ahhoz, hogy a halállományt betegségek fertőzzék meg.

“Az, hogy a horgászok haltelepítést végeznek, alapvetően nem jellemző. Esetükben sokkal inkább az fordul elő, hogy valamely sekély, kiszáradó vízben található halat annak megmentése érdekében telepítik át egy másik vízterületbe. Ezekben az esetekben a horgászt ugyan a jószándék vezérli, ugyanakkor nem feltétlenül van tisztában azzal, hogy a cselekedetével kárt is okozhat” – közölte a Napi.hu-val a Nébih arra utalva, hogy a hivatal találkozott már olyan esettel, amikor egy a nyári melegben kiszáradó vízből a horgászok az inváziós fajokat is “átmentették” egy másik területre.

A gond ott kezdődik, hogy sok horgász még a törpeharcsáról, vagy a gyűlölt gépfajokról csak-csak tudja, hogy idegenhonos és kifejezetten káros a természetes halállományra, de például az ezüstkárász annyira elterjedt már Magyarországon, hogy sokan kárásznak nevezik, azt gondolják, hogy nem bevándorlója a magyar vizeknek. Pedig épp ezek az ázsiai jövevények felelnek a széles kárász szinte teljes európai eltűnéséért.

“Az illegális haltelepítés jelentős állategészségügyi kockázattal jár, hiszen az állomány nem esett át a fent leírt állategészségügyi ellenőrzésen, vagyis a halak olyan betegségeket is behurcolhatnak, amellyel a teljes vízterület állományát veszélyeztetik” – magyarázta tovább a Nébih. Ilyen betegség lehet például a koi herpesz. “A telepítendő halállománynak rendelkeznie kell víziállat-egészségőri igazolással arról, hogy az egyedek betegségre utaló elváltozást nem mutatnak, olyan gazdaságból származnak, ahol nem áll fenn ismeretlen eredetű, megnövekedett arányú elhullás, valamint, hogy az érintett állományban a koi herpesz vírusát nem mutatták ki, és nem állapítottak meg e kórokozók által okozott betegséget” – részletezte a hatóság a szükséges ellenőrzéseket. Azt, hogy a koi herpesz mekkora problémát jelent, jól mutatja, hogy a fertőzött állományban a kopoltyút támadó betegség 30-40 százalékos halálozási rátát mutat.

Azt, hogy pontosan hány illegális haltelepítés történik ma Magyarországon, nem lehet tudni. A Nébih többnyire pontosan ugyanúgy értesül ezekről az esetekről, mint ahogy a horgászcsoportok is: az interneten büszkélkedik vele valaki.