Egy szűk réteg miatt egyre kevesebben férnek hozzá a balatoni vitorlázáshoz, az elérhető kikötőhelyek nagyok és drágák. A hajók mérete is egyre nő, miközben a Balaton nem alkalmas a nagy méretű hajók özönére. A nagyobb vitorlásokkal a tóra is ritkábban mennek ki, sokkal inkább a parti szórakoztatás a cél. A vitorláskikötő-üzemeltetés eközben hatalmas biznisz lett, van olyan marina, ahol a kikötői díj hat év alatt közel négyszeresére nőtt. Így gyakran épp azok szorulnak ki ezekből, akik sokat tettek a magyar vitorláskultúráért – írja a telex.hu.
„Talán 2004-ben történt, épp a Kékszalagra sétáltam benevezni, amikor a parkolóban egyszerűen kiröhögtek a kulcspörgetős jampik. Az volt az utolsó csepp, otthagytam a Balatont a francba”
– meséli utolsó, meghatározó élményét B. Viktor. A tapasztalata nem egyedi, ő egyike annak a generációnak, amelynek tagjai saját kezükkel építettek vitorláskikötőt, majd hajót is, hogy a barátaikkal vitorlázni tudjanak, még a hatvanas években.
A háború utáni években egy hiánygazdaságban, ellenséges politikai viszonyok között a háborút túlélt megszállottak állították talpra a sportot. Minden kapcsolatra, leleményre és elképesztő mennyiségű társadalmi munkára volt szükség, hogy a Balatonon legyen vitorlás élet.
Ez a generáció, bár csökkenő létszámban, még ott van a tó partján. Ami viszont az általuk alkotott és követett íratlan szabályokat illeti, vagy azt a légkört, amiben szenvedéllyé válhatott ez a gyönyörű sport, az szinte teljesen eltűnt. Sokan gondolják azt, hogy ezzel értékek szállnak hullámsírba, míg mások szerint az idők egyszerűen változnak, ahogy az emberek és a hajók is.
És valóban: generációk nőttek fel azzal a tudattal, hogy a vitorlázás úri sport, és nagyon drága. Sokan körülbelül akkor eszméltek csak rá e tétel hamisságára, amikor épp valóban elkezdett igaz lenni. Mit látni ma a kikötőkben, és hogy néz ki a hajópark?
Kikötők eltérő múlttal vagy épp múlt nélkül
„A hatvanas–hetvenes években adót kellett fizetni a hajók után, kivéve, ha azok versenyhajók voltak, a velük vitorlázók pedig versenyzők. Így kvázi az összes hajó versenyhajó volt, és mindenki versenyző, a baráti társaságok pedig sportegyesületek lettek – mondja L. P. Orvosok, tanárok kezdték el újra a vitorlázást, hiszen arisztokrata vagy vállalkozói réteg már nem volt. De így sem voltak sokan. A gyermekeik, majd unokáik is a parton, a családi hajón nőttek fel. A hajó családtag volt és az ma is, tehát nem kérdés, hogy az újabb generációk foglalkoznak-e vele.”
Több évtized elteltével már nem kell pluszadókat kijátszani egyesületi tagsággal, versenyzői igazolvánnyal, ha saját hajót szeretne valaki. Használt és új hajóból is hatalmas a választék. Feltéve, ha van kikötő, ahol a vevő tárolni tudja. A szezonban vízen, télen a parton.
A vitorlásoknak létesült kikötők három nagy csoportot alkotnak. Ezek
- a klubok, sportegyesületek kikötői;
- a Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt. által üzemeltetett vitorláskikötők; és
- a vadonatúj, általában hatalmas marinák.
Az első csoportba tartozik az éppen átformálódó TVSK (Túravitorlás Sportklub, a Balaton talán legnagyobb, legtöbb vitorlázót tömörítő szervezete) által használt kikötőkből több igazi időkapszula. Az ilyen kikötőkben hajót tartók négy generációja zárt közösséget alkot, együtt birtokolják a létesítményeket, és együtt döntenek mindenről. Fluktuáció gyakorlatilag nincs, ide kvázi születni kell.
A TVSK mellett a Balaton partján találhatók még aprócska, húsz-harminc helyes kikötők, amik jellemzően egy-egy vállalat vagy sportegyesület telepei voltak. Születésük és jelenük hasonló a TVSK-éhoz. A személyes ismeretség, a kapcsolatok határoznak meg mindent. A kikötőhelyek nem olcsók, és jellemző az inflációt bőven meghaladó drágulás.
A Bahart a balatoni vitorlázás megkerülhetetlen szereplője. A társaság részvényeit 2008-tól birtokolta 22 tóparti önkormányzat, majd 2019-ben a részvénycsomag kicsivel több mint 75 százaléka visszakerült az államhoz. Jelenleg a Magyar Turisztikai Ügynökség a tulajdonos. A Bahartnak tíz vitorláskikötője van (Siófok, Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, Szigliget, Badacsony, Balatonfüred, Alsóörs).
Ez összesen körülbelül kétezer kikötőhely, jelenleg mindegyik foglalt.
Várólisták a Bahart férőhelyeire
Telefonos érdeklődésre azt tanácsolta az ügyfélszolgálat, hogy októbertől lehet érdeklődni, ekkor már kiderül, hogy van-e olyan bérlő, aki jövőre már felmondja a szerződését. Kikötői szóbeszéd alapján a Bahart helyeire már jó ideje várólisták vannak. Ez nem is csoda, hiszen áraival jelenleg verhetetlen a tavon.
Azt, hogy milyen hosszúak ezek a várólisták, természetesen kikötője válogatja. Kijelenthető, hogy minél közelebb van egy kikötő Budapesthez, illetve az autópályához, annál népszerűbb. Így van ez a magánkikötők esetében is. Nem csoda, hogy az utóbbi évek legnagyobb beruházásai, kikötőfejlesztései a keleti medencében valósulnak vagy valósultak meg.
2010-ben a Bahart beszámolója még arról írt, hogy reményeik szerint minden helyükre találnak majd bérlőt. Elemzésükből az is kiderül, hogy a vitorláshelybérleti piac jellemzője akkoriban az volt, hogy a kikötők egymástól szipkázták el a bérlőket. A társaság tehát nem számolt az új hajótulajdonosokkal, új belépőkkel.
2012 tájékán indult meg a trend, hogy többen kezdtek érdeklődni a vitorlázás iránt. Ez egyenletesen növekedett egészen 2018-ig, majd még meredekebben emelkedett a vitorlázni vágyók száma, aztán a Covid előtt és közben gyakorlatilag felrobbant.
Mindenki balatoni ingatlanra vágyott, és/vagy hajóra.
A cikk folytatása, azaz a teljes cikk ITT érhető el.