Rendhagyó beszélgetés Alsóörs polgármesterével (balaton.vehir.hu)

Ebben az esztendőben meg kellett ismerkednünk egy új fogalommal, amely könyörtelenül felülír mindent: ez a Covid 19 vírus és az általa okozott pandémia. A megváltozott körülményekről és a rendkívüli feladatokról beszélgetett Alsóörs polgármesterével, Hebling Zsolttal a balaton.vehir.hu munkatársa.

 

Hogyan éli meg a község és személy szerint ön ezt a nehéz időszakot?

Tizennyolc éve vagyok polgármester, sok minden történik egy település életében közel két évtized alatt, de ilyen nehéz időszakot még soha nem éltünk meg. Rengeteg döntést kellett hozni súlyos kérdésekben, a legnagyobb körültekintéssel, rövid határidővel. Nyomasztó volt, hogy nem tudtuk a végét. Sokszor kilátástalannak tűnő, naponta változó feladatokat kellett megoldanunk. Ezer kérdés merült fel, ám legfontosabb feladatunknak azt tartottuk, hogy biztonságban tudhassunk mindenkit: a hivatali kollégákat, az intézmények dolgozóit, az iskolát – óvodát, a lakosságot. Szerencsére jó a csapat, mindenki felelősen gondolkodott, átérezte a feladat súlyát, a lakosság betartotta az elvárásokat, fegyelmezetten viselkedett. Annak viszont nagyon örültünk, hogy az iskolában a digitális átállás zavartalanul történt meg.

Melyek voltak az eldöntendő kérdések közül a legsarkalatosabbak?

Elsődleges feladatunk a település megfelelő működtetése volt. Emellett készülni kellett a szezonra. Felmerült a kérdés: mit engednek meg a szabályok, jönnek-e annyian, ahányan fenn tudják tartani a községet pénzügyileg? Meg kellett találni az egyensúlyt a működőképesség és a járvány elkerülése között. Ennek rendeltünk alá mindent. Nagy terveink voltak egész évre, de szemléletet kellett változtatnunk. Az a szép elképzelés például, amelyet Trianonra emlékezve, illetve a Málnással 30 évvel ezelőtt létrejött kapcsolat jegyében testvértelepüléseinkkel közösen kívántunk megvalósítani, szertefoszlott. Korrigálásra szorultak a beruházásokkal kapcsolatos terveink is. Március végén kérdéses volt, hogy egyáltalán talpon tudunk-e maradni. Leegyszerűsített feladataink a helyi lakosságra, főként az idősekre korlátozódtak.

Kaptak mindehhez segítséget? Kik vettek részt a munkában?

Örömmel mondom el, hogy páratlan összefogás alakult ki. Mindenki kivette a részét a feladatok végrehajtásából. Néhány példa: a református egyház szervezésében maszkokat varrtak a hozzáértők, a cégektől fertőtlenítőszert, pénzt kaptunk, a vállalkozók nem éltek a részükre biztosított pénzügyi könnyítéssel. Voltak, akik a bevásárlásban, mások a gyógyszer kiíratásban – kiváltásban segítettek (én magam Béres cseppet vittem idősebb lakosainknak), a kollégák és az óvónők kerítést festettek, a művelődési ház dolgozói szórólapokat osztottak az egész faluban és még hosszasan sorolhatnám. Hatalmas segítőkészség bontakozott ki, igazi halászbokorként működtünk. A rendkívüli helyzet rendkívüli emberi értékeket hozott felszínre. A jó közösség megmaradt. Akiknek segítettünk, megköszönték. Azért vannak olyan lakosaink, akiknek hiányérzete van, ők a civilszervezetek – köztük a nyugdíjasklubok – tagjai, akik folyamatos kontaktusban vannak egymással, de ezt most nem tehetik. Tőlük türelmet kérünk.

A cikk folytatása itt elolvasható.