Hívhatjuk őket villáknak vagy kastélyoknak, mindenképpen az építészet olyan kis kincseiről van szó, amelyek története sok érdekességet rejt. Ne hatalmas uradalmi épületeket képzeljünk el, ahol egykor szolgasereg leste a gazdák minden kívánságát. Az épületek némelyike nincs tökéletes állapotban, némelyikben laknak, van amelyik üresen áll, műemlék vagy éppen egy múzeumnak ad otthont. A csopaki szőlőhegy oldalában álló Ranolder kastély mára sokat veszített egykori pompájából.
A hatalmas villát Ranolder János veszprémi püspök építtette 1861-ben Szentirmay József tervei alapján. A romantikus-neogót stílusú épület oromzatán valaha magyar szentek szobrai álltak, amelyeket az 1945-ös orosz megszállás során ledöntöttek, és azóta sem derült ki hová kerültek a darabjai.
Ranolder János adakozásáról volt ismert, a tudós és mecénás hírében álló püspök Veszprémben kórházat, zárdát, és iskolát is építtetett. Miatta lett ismert nemzetközi szinten a csopaki bor, mert felismerte a bortermelés jövőjét egyes dunántúli helyeken, így Csopakon, Badacsonyban és a Somló hegyen is szőlőket telepíttetett. Szőlőoltványokat ajándékozott a földműveseknek, ezzel népszerűsítve a szőlőtermesztést.
“Mindezen nyaralók fejedelme gyanánt tűnik fel a Csopakon Ranolder János veszprémi püspöknek mintegy három év előtt emelt pompás nyaralója. Rápillantván, azonnal észreveszszük, hogy a magas főpap műízlése számos utazása által nem mindennapivá lőn. Ezen épület által építészetünk, s az egész vidék ízlésének fejlődéséhez, a művészek pártolásához, de leginkább a szegénységgel küzdő népség fölsegélyezéséhez kívánt hozzájárulni.
E főúri nyaralóban azonban a kényelmen kívül vallásra buzdító jelvényekkel is találkozunk. Czimer gyanánt homlokzatán arany kereszt ragyog. Hazánk sz. királyainak, védasszonyának, a magas birtokos védszentje, s a tűzvészben segélyező sz. bajnok, végre mindenféle őrzőangyalok fehérkő szobrai intik a szemlélőt, hogy az ember nemcsak e hon és föld lakója, hanem hogy égfelé emelkedik a mi jövendőnk, s hogy erről még élvezeteink közepett sem szabad megfeledkeznünk.