Összehozza a nyelvjárásokat a Balaton (veol.hu)

A Balaton környéke nemcsak természeti szépsége, a fesztiválok és rendezvények vagy a sportok miatt okozhat maradandó élményt, hanem nyelvében is egyedi értékeket hordoz, hiszen különböző nyelvjárások találhatóak a partmentén, illetve van, hogy ezek keverednek is egymással. A hosszabb időt a Balatonnál töltők pedig akarva, akaratlanul is átveszik ezeket és használják a mindennapokban. 

A Balaton nemcsak az embereket, de a nyelvjárásokat is összehozza, hiszen az eredetileg Somogy megyei (azon belül főképpen zamárdi) tájszavak különös módon betüremkedtek a Balaton északi partjára is – írja a veol.hu.  Az általában vidéken használt tájnyelvi szavak a megyeszékhelyre is bekerültek, így több ízben találkozhatunk a 2023-ban majd Európa kulturális fővárosa címet viselő Veszprémben azzal, hogy az árusok azt mondják: bepökte (beköpte) a légy a gyümölcsöt, vagy hogy tutul (kiabál) a gyerek. De amíg itt a rinyál a hiszti megfelelője, Somogyban azt jelenti, hogy sirat, és a kummant szót is szunyókálásra használják, nem a hazudozásra. A piszke itt is és ott is ribizlit jelent, de a roma eredetű sudár szó Somogyban már az ostor végén a csattanást, pattogást biztosító bőrszíj neve.

A magyarság kézikönyve című munkából a kiejtésről is meglepő részletek derülnek ki. Az északi és a déli part nemcsak a szavakban, de kiejtésben is különbözik. Bármilyen meglepő, Somogy megye a déli nyelvjárástípushoz tartozik, a köznyelvi í helyén gyakori az é (gyék = gyík, késér = kísér, tanét = tanít). A mondi, tudi, vári használatos a köznyelvi mondja, tudja, várja helyett. Az l gyakran kiesik s megnyújtja az előtte álló magánhangzót (abbú = abból, óma = alma, vösző = veszel).

Veszprém megye nagy része a dunántúli nyelvjárástípushoz tartozik. Itt is megvan a zárt ë (mëgy), nincsenek viszont kettőshangzók (ó, ő és é van tehát), magánhangzós helyzetben itt is gyakori a kettős mássalhangzó (belülle, esső, tanittó), jellemző a köznyelvi é-k helyén az í (gíp = gép, kísz = kész), s megvan a kaptya, kérgye, tehát az r utáni gy-zés és ty-zés.

A nyelvjárásunk használata többnyelvűséget eredményez, hiszen a köznyelvet és a nyelvjárást is beszélni olyan agyi folyamatokat produkál, mintha két különböző idegen nyelvet ismernénk. Tudatos nyelvhasználóként minél jobban ismerjük a nyelvjárásokat, minél több tájszót ismerünk, annál többet tettünk a magyar nyelv szépségének megőrzéséért.