A pompás főúri kastélyok történetét kutatva feltűnő, hogy kertjeik a kor divatjához illő épületekkel egy időben létesültek. A neves kertépítészek maradandó alkotásai a kastélyok szerves részét képezik, ma is gyönyörködtetnek, sétára csábítanak. A római kor óta népszerű Balaton-part és a gyógyhatású, meleg vizű Hévízi-tó között húzódó keszthelyi birtok 1749-ben került a Festetics-család tulajdonába, és ezzel a hely története nagyot fordult.
A kastély kacskaringós utakkal behálózott, a korai tájképi kertek stílusában kialakított dendrológiai kertjeinek egyikét a benne felépített mesterséges barlangról Grottás kertnek, a másikat a Sövényszínházról Theatromos kertnek nevezték – írja a magyarmezogazdasag.hu.
A 43 méter hosszú híres sövényszínház felépítését 1909-ből származó fényképről és alaprajzról ismerjük. Négy méter magas falait gyertyánból (Carpinus betulus) alakították ki, a színpadot, a nézőteret a páholyokkal, valamint a férfi és női öltözőket egyaránt zöld sövényből formálták. Itt rendezték meg 1817–1819-ben a híres Helikon-ünnepségeket, vendégül látva a Dunántúl legnevesebb költőit, íróit, közgondolkodóit. A résztvevők egy-egy fát is ültettek az ünnep emlékére.
A kertekben a beültetett parcellákat jegyzőkönyvezték, az egyes fafajokat pedig, a diákok okulására, jelfázták. A fás szárú növényeken kívül később gyógy- és haszonnövény-ágyásokat is létesítettek. A szaporítóanyagot elsősorban a schönbrunni udvari és csehországi kertészetekből szerezték be, de magánszemélyek, így Kitaibel Pál, korának leghíresebb botanikusa is többször küldött különleges növénymagvakat. Ő adhatta annak a könyvtári épületszárnynál álló páfrányfenyőnek (Ginkgo biloba) a magját is, mely a gróf kedvenc fája volt, s ma már 320 cm-es törzskerületű.
Festetics György fia, László egy külföldi útjáról fekete dió (Juglans nigra) csemetéit hozta. A kert egyik sarkába kis pavilont, mulatóházat építettek. A fáskertekben is megvalósult a korszakra jellemző elv, amely a szépet a hasznossal kívánta ötvözni, a Grottás kertben létesített teknősbékás tó és csigatelep a konyhára is szállított alapanyagot.
Ezután újabb, nagyobb változtatások akkor történtek a kastélyon, mikor az 1911-ben hercegi rangot kapott Festetics Tasziló királyi főudvarmester, a birtok akkori örököse Rumpelmayer Viktor bécsi építész tervei alapján lebontatta az északi szárnyat, s helyette új épületet emelt, amelyet tornyos középrésszel kapcsolt a régihez, mintegy tükörszimmetrikusan megkétszerezve azt.
A kert átépítésére Henry Ernest Milner (1845–1906) angol tájépítész kapott megbízást 1885-ben. Az udvari fronton két neobarokk parter készült, örökzöld puszpángból (Buxus sempervirens) nyírt sövényből. A félköríves ágyáson túl, az angolkertekben a megszokottnál kisebb tavat alakítottak ki, híddal, partján látványos vízeséssel.
A Balaton közelsége miatt igény sem volt nagy tóra, és a kerten átfutó Csókakő-patak szeszélyes vízjárása miatt a vízellátás is korlátozott volt. A birtok vízellátását inkább egy bővizű Balaton-parti forrásból oldották meg, melynek vizét egy vonyarcvashegyi magas víztoronyba szivattyúzták.
Az egész barokk kori gyümölcsös tájképi kertté való átalakítása már az 1850-es években megkezdődhetett, de a teljes átépítés csak a 19. század végére valósult meg. A teret kanyargó utakkal, s nagyvonalú átlátásokkal tagolták, s a tisztások szélére újabb fákat, elsősorban örökzöldeket, sok feketefenyőt (Pinus nigra) ültettek. A kert sarkánál álló tehénistálló helyén egy díszesebben kiképzett úgynevezett schweizereit alakítottak ki, amely pihenőszobákkal egy szagmentesítő zsilipszobán át csatlakozott a valódi istállóhoz, s mint idealizált majorság, romantikus kerti látványosságként szolgált. A díszkert déli szélén öntöttvas szerkezetű pálmaházat építettek.
A kertet a díszes Bécsi-kapu kapcsolta a birtok többi részéhez, innen indult a fenékpusztai kikötőhöz és méntelepre az a lovaglóút, melynek két oldalára az angol származású hercegnő 1880 körül feketefenyőt telepített.
Az idős, védett fasor ma is mediterrán hangulatot varázsol a tájra. A félkör alakú, szökőkúttal ékes előkertet úgy alakították ki az 1880-as években, hogy a látványában és forgalmával is zavaró közutat nagy földmunkák, valamint az egykori templomtorony és házak lebontása nyomán egy magas bástyaszerű mellvéd takarásába helyezték át.
A második világháborúban a kastélyépület csak kisebb sérüléseket szenvedett, berendezésének döntő része azonban – az értékes könyvtár kivételével – elpusztult. 1952-ben a kastélyt műemlékké nyilvánították. Azóta szépen megújult és Helikon Kastélymúzeum néven gazdag programmal és kiállításokkal várja a látogatókat.
Fájdalmasabb viszont a valamikor oly híres kert sorsa, melynek területe a korábbi 42 hektárról alig több mint 7 hektárra zsugorodott. A háború alatt az ide telepített honvédség a saját igényei szerint használta, laktanyákat építettek benne, a tavat, patakot kohósalakkal töltötték fel, később a kerten forgalmas közutat vezettek át.
A kert történetében 2015-ben állt be fordulat, amikor a jól dokumentált szempontok alapján a Milner–féle tervek figyelembevételével megújult. Rekonstruálták a tavat a híddal, a déli hercegnői lakosztályhoz csatlakozó hercegnői kamarakertet és a kastély előtti virágos partert is, amely valamennyit érzékeltet a kastélykert régi pompájából.
Az öntöttvas vázú pálmaház szerkezeti elemei még a 19. században Gustave Eiffel párizsi műhelyében készültek. A valamikor narancsház szerepét is betöltő üvegházban a grófi időkben főként a dézsás narancsfák és pálmák teleltek. A felújított, megszépült pálmaház ma szép meleg égövi gyűjteménynek ad otthont.
Az egzotikus haszonnövények mellett trópusi dísznövényként ismert frangipáni- és hibiszkuszfajták tekinthetők meg. A kisebb kaktuszház előtt az év nagy részében látványos szukkulensgyűjtemény pompázik. Az egzotikus hangulatot a kastély madárparkja színesíti számtalan különleges, látványos lakójával.