Jordán Ferenc: “Ennél több embert nem bír már el a tó” (balatonfured.hu)

– Ennél több embert nem bír már el a tó – mondta Jordán Ferenc, hálózatkutató biológus, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója, akivel a balatonfured.hu készített interjút. A klímakrízissel kapcsolatban megjegyezte, nem hagyjuk az új helyzethez alkalmazkodni a Balatont, “béklyók közé szorítjuk, körbe betonozzuk a tavat, ezzel lehetetlen helyzetbe hozzuk..” Arról is szót ejtett, hogy “a turizmus nemcsak a természettel áll szemben, hanem részben a helyi lakosok érdekeivel is”, és hogy “egy lerabolt tó csak rövid távon hoz gyümölcsöt, kevés ember számára”.

Aggasztó a helyzet a Balatonnál? Milyen nyomokat hagynak az emberi beavatkozások a tó ökológiai rendszerében? Miért fontos az óceánkutatás itt a Balatonnál? És miért nem akarják meghallani a döntéshozók a szakma véleményét? A Balatonról, végzetes parazitákról, klímahelyzetről szól az alábbi interjú:

– Elkészült a balatoni klímastratégia tervezete, amely iránymutatásokat tartalmaz a káros hatások enyhítésére. Érdemes ezt a kis térséget külön kezelni a klímakrízisben?
– Abszolút érdemes külön gondolkodni. A globális problémákat nem tudjuk megoldani, viszont nagyon fontos, hogy jól elhatárolható természeti vagy társadalmi egységek gondolkodjanak a kihívásokra adható helyi válaszokról, megoldásokról. Az ózon lyukkal nem tudunk mit kezdeni innen Tihanyból, de azt meg kell próbálnunk kitalálni,hogy a Balaton-felvidéken melyik szőlőfajta érzi majd jobban magát és azt is, vajon mit tudunk tenni a tó vízszintjével, ha megváltoznak a csapadékviszonyok – válaszolta a balatonfured.hu kérdésére, a Zsidó Kiválóságok Házában, telt házas előadást tartó Jordán Ferenc.

– Bardóczi Sándor, Budapest új főkertésze, főtájépítésze a napokban azt nyilatkozta: a természettudatos városépítésben, mint mindenben harminc-negyven évvel van az ország lemaradva az élvonaltól. Igaz ez a klímavédelemre is?
– Szemléletben jelentősen le vagyunk maradva, a nyitottabb országok lényegesen előrébb tartanak, gondolkodnak. Mi itt általában mással vagyunk elfoglalva, fontosabb dolgaink vannak, mint hogy a környezettel törődjünk. A természetvédelem területén pedig abszolút le vagyunk maradva, és egyre jobban, néhány szép látszatintézkedést leszámítva (ezek a kirakatba kellenek). Ez egyébként Kelet-Európa nagy részére igaz.

– Nézzük a Balatont! Túl sok és durva emberi beavatkozás éri a tavat. Aggasztó a helyzet?
– Sajnos nem tudok ellentmondani. Az történik, hogy természetes ökológiai rendszerek általában ügyesen tudnak alkalmazkodni, választ adni a krízishelyzetekre. Megoldják maguk a problémákat, hacsak nem egy meteor becsapódásáról van szó. Mi viszont nem hagyjuk adaptálódni a Balatont, béklyók közé szorítjuk. Körbe betonozzuk a tavat, ezzel lehetetlen helyzetbe hozzuk, márpedig a nádas egyfajta pufferként működik. Ha nádas helyett beton van, akkor a balatoni ökoszisztémát nem hagyjuk reagálni a környezeti változásokra. A Balaton vízszintje is problémás, az tulajdonképpen csak a turizmus igényeit elégíti ki. A nád azt szereti, ha ingadozik a vízszint, az ideális talán a 80 és 110 centi közötti vízszint-ingadozás lenne.

– Turizmus kontra ökológia?
– Igen. Ennél több embert nem bír már el a tó. A további növekedésnek ökológiai értelemben a baktériumok és a szúnyogok örülnek majd, mindenki más megsínyli. Túl sok mindent leuralnak a beruházások. Ez persze nem csak a Balaton vagy az ország problémája. A turizmus ráadásul nemcsak a természettel áll szemben, hanem részben a helyi lakosok érdekeivel is. Rengeteg érdek van, nincsenek tökéletes, mindenkinek tetsző megoldások, de amikor rendszeresen a természetnek ártó, a turizmust szolgáló döntéseket hozunk, az nem vezethet jóra. A tudósok és a természetvédők elképzelései nem ellentétesek mondjuk a befektetők érdekeivel, ezt érdemes lenne felismerni. Lényegében ugyanazt szeretnénk: egészséges, szép Balatont. Mi csak annyit mondunk, próbáljuk fenntarthatóbb módon kezelni a tavat, okos kompromisszumokra törekedve. Egy lerabolt tó csak rövid távon hoz gyümölcsöt, kevés ember számára.

– A közbeszédben viszont mindennapi téma lett a klímahelyzet, úgy tűnik a társadalomban egyre nagyobb az erre való érzékenység.
– Egyértelműen van ebben változás, a civilek hallatják a hangjukat. Jelenleg gyenge nálunk a természetvédelem, a szakmai szervezetek hangja, egy tudós véleménye alig hallatszik. A limnológiai intézet nincs abban a helyzetben, hogy hirtelen sokat változtasson ezen a szemléleten, sőt az a gyakorlat, hogy akkor értesülünk beruházásokról, amikor azok már javában zajlanak. Nincs egyeztetés.
A természetvédelem balra megy, a politikai hatalom pedig jobbra, pedig tarthatnának egy irányba is. Általában azt mondjuk, nem jó, ha a politika erőből akarja megoldani a problémákat. Most úgy látom, olyan helyzetben vagyunk, hogy a tiltásra volna szükség. Nincs idő szép lassan meggyőzni az egyes embereket, átformálni a közgondolkodást. Egyszerűen úgy kellene szabályozni, törvényt hozni, hogy a természetre káros tevékenységek kiiktatódjanak. Nincs mire várni. Persze a kemény politikai akarat nem kiskirályok álmait kell, hogy szolgálja, hanem nemzetközi konszenzusokat. A sokat emlegetett felmelegedés önmagában még nem is annyira tragikus, hiszen ehhez tud alkalmazkodni a természet. A szélsőségek viszont aggasztóak. Ha extrém körülmények állnak elő, nagyon gyors változások, azokhoz nem lehet alkalmazkodni. Ez történik most velünk. Még mindig nem vesszük komolyan, pedig a végén elkerülhetetlenül rajtunk, embereken csattan majd az ostor.

– Vegetál vagy fejlődik az intézet? Egyáltalán van súlya a szakmai állásfoglalásaiknak?
– Fejlődik az intézet, de sokkal dinamikusabb fejlődésre volna szükség. A felfedező jellegű kutatásokat lehet pályázati pénzekből finanszírozni, de a szisztematikus, hosszú távú méréseket nem, ott nem maradhat ki egyetlen év sem, mert akkor nem sokat ér a monitorozás. Sokat pályázunk, de emiatt szükségünk lenne kiszámítható állami támogatásra is. A leggazdagabb országok sem tudják ezt máshogy megoldani. Inkább a médián keresztül tudjuk hallatni a hangunkat, az újságírók jobban kíváncsiak ránk, mint a döntéshozók, de bízom benne, hogy ez előbb-utóbb változik. Vannak már erre utaló jelek.

– Az intézet gazdagítja módszertanát, szeretnék fejleszteni a manapság máshol már rutinszerűen alkalmazott környezeti DNS-vizsgálatokat. Tengerkutatókkal dolgoznak együttműködésben ilyen területen. Ez miben segíthet megérteni a Balaton ökológiai folyamatait?
– Tihanyból ugye nem kell, hogy az Atlanti óceán érdekeljen minket, de ez olyan módszertani felfrissülést hoz, ami a Balaton kutatását is drámaian modernizálhatja. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendekkel többet fogunk tudni a Balaton mikrovilágáról, ami egyértelműen a halak vagy madarak megértésének is a kulcsa. Nyertünk egy pályázatot, a molekuláris biológiai adatokat elemző tengerkutatáshoz elsőként csatlakozunk édesvízi partnerként. Ez nagyon jó hír, mert a Balaton annyira egyedi, hogy nincs nagyon összehasonlítási alapunk. Míg egy alpesi tavat könnyen hasonlíthatunk egy másikhoz, addig a Balatonnak nincs párja. Azt vallom, hogy rendszerben, ökoszisztémában gondolkodjunk, ehhez sok-sok mérés kell és azok elemzése. Ez zajlik most egy újonnan felépített kísérleti rendszerben. A nemzetközi tudományos életben ez sikernek számít, itthon – azt kell mondjam -, egyelőre nem nagyon érdekel senkit, mi jön ki ebből. Jövő nyárra már lesznek eredményeink, melyek a tudományos világ számára akár nagyon értékesek is lehetnek, de hogy ezek beszivárogjanak a döntéshozatalba, arra rövid távon nem látok sok esélyt.

– Abban egyre többen egyetértenek, hogy alap probléma a Föld túlnépesedése. Mit gondol erről egy biológus?
– Akármilyen technológiai megoldást is találunk, az csak arra képes, hogy elodázza a problémát. A megoldást, úgy tűnik, a vírusok és paraziták sokasága hozza el, ami elég rosszul hangzik, de még annál is drasztikusabb lesz. Ez nem fikció, ennek a jelei már látszanak. A malária már újra itt van Európában, más trópusi és szubtrópusi kórokozók pedig talán első alkalommal, de szintén megérkeztek. A klímaváltozás és a növekvő emberi populáció kombinációja azt okozza, hogy drámai módon terjednek a paraziták, kórokozók. A trópusi paraziták a felmelegedés révén tudnak terjeszkedni, és szúnyogok is jönnek, amelyek hordozzák ezeket a kórokozókat. Elsősorban a nagyvárosokban jelent ez majd komoly veszélyt. A klasszikus orvoslás az evolváló paraziták legyőzésében nem lesz hatékony, ezek működését csak akkor érthetjük meg, ha ökológiai rendszerekben gondolkodunk. Válaszolva a kérdésre: a populáció méretét egészen biztosan csökkenteni kellene, de ha sokat gondolkodunk azon, vajon hogyan, akkor majd megoldja a természet.