„Nekem a jégmadár viszi át az életet egyik télről a másikra” (egy.hu)

Mivel a Balaton partján élek, én pontosan tudom, hogy a nyár elmúltával nem áll meg az élet a Balatonon. Csak a fürödni vágyóknak nem kedvez az időjárás. A nyaralók hazatérnek, de az itt lakó emberek maradnak. Meg marad az állatvilág is. A jégmadár is, hogy csoda színeivel gyönyörűséget hozzon a dermesztő téli napokon is – írja Kassai Tini az egy.hu-n.

 

Így folytatja:

Akad itt vöcsök meg szárcsa is, de én most a jégmadárról mesélnék inkább, mert szerintem az hazánk egyik legszínesebb, legszebb madara. Én meg olyan szerencsés vagyok, hogy ha úgy akarom, naponta megcsodálhatom.

Jégmadarat itt, a déli parton láttam először, a Sió-parton. Később a Balaton-parton is láttam sokszor, de az első találkozás megmaradt. A Sió mentén hála a kerékpárútnak gyakran tekerünk a párommal, mert egész éven át klassz testmozgás a bringázás, és elég lassú is ahhoz, hogy megfigyelhessem a természetet. Szinte az orrom előtt röppent fel akkor, vagy jó tíz éve egy jégmadár, és én rácsodálkoztam szépségére. Biztosan él az Alföldön is ilyen mesebeli „tündérmadár”, de gyerekkoromban sose láttam.

Persze lehet, azért, mert ahol én éltem, ahol felnőttem, az hazánk egyik legszárazabb területe, nincs a közelben se természetes, se mesterséges víz. A sívó homokkal birkózott ott a lakosság, azt kellett megfogni fákkal, bokrokkal, ne hordja innen oda a szél. Por, bogáncs meg a királydinnye uralja arrafelé a vidéket – a jégmadár meg messze elkerüli a száraz világot, elvégre nem terem ott neki élelem.

A cikk folytatása itt elolvasható.