NABE: huszonkét éve a Balatonért (veol.hu)

Több mint két évtizede, 1995. január 22.-én alapították meg húszan Alsóörsön a Nők a Balatonért Egyesületet (NABE) azzal a céllal, hogy a Balaton környezeti, természeti és kulturális értékeit megőrizze, megvédje. Azóta a régió egyik lenagyobb, igen erős és aktív civil szervezetévé nőtte ki magát. Szauer Rózsával, a NABE elnökével az eltelt két évtizedről készített interjút a veol.hu.

Hogyan és milyen körülmények között jött létre a NABE?

– Az első, alakuló összejövetelkor nagyon hideg volt, jeges, csúszós utakon keltek útra azok a bátor hölgyek, akik megalapították a Nők a Balatonért Egyesületet, Simonné Zákonyi Tünde vezetésével. Elhatározták, hogy tesznek a Balatonért, hiszen a ’90-es évek elején a vendégeket is elriasztó jelenségek mutatták a Balaton vízminőségének drámai romlását (angolnapusztulás – 1991, algavirágzás – 1992).

Nem nézhettük ölbe tett kézzel, hogy Közép-Európa legnagyobb tava tönkremenjen. Azt mindenki látta azokban az időkben, hogy aki a Balaton mellett él, annak a sorsa, jövője nagyban függ attól, hogy milyen a víz minősége. Sokan a turizmusból éltek, és nyilvánvaló, hogy az akkori Balaton – mint üdülőtó – nem ütötte meg az európai szintet. Sokan, egészségüket féltve, már nem mártóztak meg a tóban, hanyatlott is az idegenforgalom.

 

Ezt követően folyamatosan alakultak meg a csoportok. Többek között Csopakon is, az ön vezetésével. Hogyan idézi fel ezeket az időket?

– Személy szerint, ami engem nagyon zavart a tónál, az a sok szétszórt műanyag palack mindenfelé, akkor még nem beszélhettünk szelektív hulladékgyűjtésről. Ekkor jutott eszembe, hogy egy szervezetbe bekapcsolódva többet és eredményesebben lehet tenni ellene.

Annak idején a csopakiakat is megkereste Zákonyi Tünde, mindenkit magával ragadott a lelkesedése, és az első találkozón, 1995 márciusában már csatlakoztunk a Nők a Balatonért Egyesülethez. Sosem felejtem el, hogy mindenki nagyon lelkes volt, jó érzéssel töltött el bennünket az, hogy a közvetlen környezetünkért, a tóért kívánunk tenni, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.

A társaság nagy része harmincas-negyvenes éveit taposta, gyerekeik voltak, de mégis, a család mellett bevállalták az önkéntes munkát. Első nagy kezdeményezésünk az 1998-ban kialakított Patak-völgyi park, mely előtte útépítési törmelék lerakóhelye volt. Óriási társadalmi munkával elkészült a park, melyben máig gyönyörködhetnek a csopakiak és a településre látogatók.

 

Jelenleg hány csoportja van a szervezetnek?

– Tizennyolc, de ez mindig változik, attól függ, hogy a tagok mennyi energiát tudnak befektetni a közös tevékenységbe.

 

Mikor választották meg önt elnöknek, számított rá?

– Tizenkét éve, 2005. január 30-án is meglehetősen zord volt az időjárás. Balatonfüreden a sportcsarnokban gyűltünk össze. Én már elnökségi tag voltam, mert a NABE törekedett arra, hogy mind a három megye képviseltesse magát a vezetőségben. Tünde füredi lakos volt, én meg csopaki, így gyakran összedolgoztunk. A környezettudatos magatartás kialakítását mindig fontos szempontnak tartottam, már csak pedagógus végzettségem miatt is.

Az elnöki tisztségért nem volt tolongás, mert esetünkben ez nem egy reprezentációs fel-adat, hanem mindennapi ügyvivői tevékenység sok munkával. Más jelölt nem is volt, így a küldöttgyűlés nekem szavazott bizalmat. Nem panaszkodni akarok, de egy ilyen nagyságú szervezet működtetése önkéntes, társadalmi munkával elég ritka.

 

Huszonkét év alatt sokat tett a Nők a Balatonért Egyesület a környezetvédelemért és -tudatosságért, a Balatonért. Mégis mire lehetnek a legbüszkébbek?

– Elsősorban arra, hogy még mindig létezünk, tesszük a dolgunkat, büszke vagyok a csapatomra, mert hittel, szeretettel végzik ezt a munkát, másként már feladták volna. Szerencsére továbbra is vannak lelkes hölgyek, akik csatlakoznak hozzánk, de az igazat megvallva, szeretnénk több fiatalt látni az egyesületben, lassanként átadni a stafétabotot, mert tennivaló van bőven. Sajnos, a mai harmincas-negyvenes nők kevésbé lelkesednek a közösségi, önkéntes munkáért.

Változott az értékrend, ez már társadalmi probléma. Büszkék lehetünk arra, hogy több kiadványunk megjelent az elmúlt években. Gondolok itt a balatoni olvasókönyvre, ami már három kiadást megért, szeretnénk, ha az általános iskolákban kötelező olvasmányként tanítanák. Vagy a hamarosan meg-újuló társasjátékunkra, mely terveink között az idei víz világnapján jelenne meg. Természetesen hagyományos rendezvényeinket idén is megtartjuk. Tavaly júniusban Balatonalmádiban indult el Zöld fesztivál nevű rendezvényünk, idén májusban Siófokon tartjuk.

Itt minden csoportunk részt vesz, bemutatják mindazt a tudást, amit az évek alatt megszereztek. Képzőművészek, kiállítások, sok családi program szerepel a terveink között. Elindítottuk a Balatoni téli esték előadás-sorozatot, számos településen, kiváló előadók a tóhoz kötődő előadásokat tartanak. Sorolhatnánk még a huszonkét év történéseit, de ez lassacskán egy könyvbe illene. Egy biztos, hogy mi továbbra is a Balatonért kívánunk tenni, mert nem minden ország büszkélkedhet azzal, hogy ilyen csodálatos tava van.

(13:27)