Milyen lesz a jövőnk? – Balatonfüredi körkérdés 1. rész (balatonfured.hu)

A koronavírus-járvány hatásai miben változtatják majd meg a jövőnket? Milyenek leszünk mi emberek és milyen lesz a világ? A járvány kimenetele egyelőre kiszámíthatatlan, puszta fikció, ugyanakkor nem kétséges, hogy változásokat hoz. Átalakulást. Mit gondolnak erről a fikcióról, ami hamarosan a valóságunk lehet? – tette fel a körkérdést a városhoz kötődő alkotóknak, gondolkodóknak a balatonfured.hu.

 

Mire számíthatunk, ha eddigi életünkre már biztosan nem? Író, pap, orvos, zenész, történész, irodalmár, tudós és pszichológus van a válaszadók között, akiknek véleményét sorozatban, kétnaponta közli a Balatonfüred hivatalos weboldala.

Szántó Tamás
radiológus-főorvos, a Hamvas Béla asztaltársaság elnöke

Minden korban azt hisszük, hogy nekünk jutott a legnagyobb baj a világ kezdete óta. Pedig tanultuk, de ritkán gondolunk az özönvízre, a pestisre, a “spanyolra”. A jövőről szóló tudományos-fantasztikus filmjeinknek sem hiszünk, pedig elmondják, hogy a jövő előttünk romokban hever.

De ezekre nem gondolunk, csak az én, az én az én, az énképem számít és magunkat látjuk, a mindent csak homályosan.

Szerintem (és ez egy nem számonkérhető ígéret) a mostani koronavírus-járvány belátható időn belül lezajlik, és büszkén tekintünk magunkra, hogy megint legyőztük a természetet, és akarjuk vissza azt, amit elvett tőlünk a… ki is? mi is? Szóval valaki/valami ellopta a felelősség nélküli, mindent akarok, de azt most rögtön életünket.

A fenti pesszimistának látszó mondataim ellenére most azt látom, hogy Magyarországon az emberek jó része felelősségteljesen viselkedik, tartja a szabályokat, megneszült, és remélem, hogy néhányan (sokan?) visszatérünk abba a normalitásba, amelyről oly sokan írtak, és nem veszett el.

Szerintem a felelősségünket nem tudjuk lerázni magunkról azért, ami bekövetkezett, de ne hallgassunk a vészmadarakra, se a csodaígérőkre. A technika, a szoftverek és az appok, a sok karneváli maszk, álca, avatar, facebook/twitter/instagram/tik-tok profil nem fog tudni segíteni lényegi döntéseinkben.

Most egy kicsit elválik a szar a májtól.

Amit tehetünk: a szolidaritás és a szubszidiaritás – a saját környezetünkben, saját lehetőségeinkkel élve egymást segítsük, amitől nekünk is jobb lesz. Ahogy segítenek nekünk a csöndes, hétköznapi hősök – akik megfejik a tehenet, megsütik a kenyeret, akik eladják nekünk, akik vigyáznak ránk az utcákon és a kórházakban. Akik odajönnek hozzánk, segíteni.

Tőlünk függ minden: a világ gyönyörű, és teremtője adott mellé használati utasítást, azért, hogy működjön a világkütyű. Csak ezt kell elolvasnunk, betartanunk. Nem nehéz és megéri.

(A szövegben szó szerint vagy torzított formában idézetek vannak a következőktől: Menyhárt Jenő, Kiss Tibor-Varga Livius, Szent Pál, Gulyás Gergely, Nagy Feró, Esterházy Péter, Hamvas Béla, Nép, II. János Pál, XI. Pius, Punnany Massif, Sava Babić, Sajgó Szabolcs).

 

Géczi János
József Attila-díjas író, költő

Amivel most szembesül a Föld emberi népessége, a fajunk, az, hogy a bolygónkon lejátszódó folyamatok globálisak s ezek valójában nem gazdasági és politikai mechanizmusok. Ugyan évtizedek óta tudható mindez, de az emberiség valamennyi tagja most tapasztalja meg a maga bőrén először. Mindenki és együtt szenved el egy közösségi, negatív élményt. S azt hiszem, azzal a ténnyel is szembe fogunk nézni, hogy a problémáknak nem kizárólag társadalmi olvasatai vannak. Annak, hogy mindezt a politikum miként kezeli, civilizációs következményei lesznek.

Megszabadulni a gazdasági érdekektől pórázon tartott (de a függését leplező) politikától ugyan lehetetlennek tűnik, de olyannyira megváltozhatnak a biológiai és ökológiai érdekeink, hogy nem tartom kizártnak a közösséget átformáló, forradalom-szerűen gyors változást. Ebben a krízisben tisztán és lecsupaszítottan látható, melyek a valódi értékeink, amelyeket szükséges óvnunk és megtartanunk, s melyek, amelyekről elhittük (elhitették velünk a hagyományaink, a képzeteink, az anyagi és szellemi érdekeltségeink, a jövőre függesztett tekintetünk), hogy szükségesek. Le lehet-e mondani kisebb csoportérdekekről – a legnagyobb csoport, az ember érdekeinek képviseletéért?

Az élővilág evolúciós folyamatainak ismerete lehetőséget nyújt arra, hogy némileg rálássunk a jövőre. Egyetlen apró, új környezeti tényező – egy vírus – is választ vált ki, amely sok egyed számára végpusztulást jelent, de a faj lassan alkalmazkodik a megváltozó helyzethez és átalakul. Ennyiben tragikus, s egyben ennyiben reményteljes események tanúi vagyunk. Hogy a tapasztalatokat jól használjuk, annak vannak előjelei. A korábbiaktól eltérő módon fogunk gondolkodni a közösségeinkről, az életkörülményeinkről, arról az élővilágról, amelynek a tagja az ember, a társadalom öröknek látni szeretett mozgató rugóiról, az információhoz való jutásról, a mindenféle indulatokról és agresszióról, az emberközpontúnak vélt univerzumról, azaz mindenről – olvasható a balatonfured.hu oldalon.