Miért nem lehet balatoni halat kapni a Balatonnál? (24.hu)

A kormány három éve betiltotta a kereskedelmi célú halászatot a természetes vizeken, a horgászok meg nem adhatnak el halat – válaszolja a címben is feltett kérdésre egy fonyódi halsütödés.

A különös helyzetre tavaly még Orbán Viktor is rácsodálkozott. Olyannyira, hogy a dolog a kormány elé került, majd Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte: a probléma meg is oldódott, hiszen a vendéglátóhelyek, éttermek üzemeltetői hozzá tudnak jutni a tiszai vagy a balatoni halakhoz, ha akarnak.

 

Csak ne legyen benne szálka
A dolog természetesen nem ilyen egyszerű. Bár a halászat tiltása miatt valóban kevesebb lett az elérhető balatoni hal, nem kizárólag a tiltás miatt nem lehet helyi halat kapni a Balatonnál. A halsütödék, éttermek a halászati tilalom előtt sem árultak balatoni halat. Főként azért, mert a magyarok az elmúlt harminc évben, egy szűk réteget leszámítva, nem keresték azt.

Ahogy a fonyódi halsütödés mondja, az emberek többsége úgy szereti enni a halat, mint a csirkemellet: csak ne legyen benne sok szálka. Erre pedig kiválóan alkalmas az Argentínából importált fagyasztott tengeri hal, a hekk.

Ráadásul a hekk kilójából vastag panírral kijön 1 kiló 10 deka. A balatoni keszeg kilójából meg 60 deka
– érzékeltette a kereskedelmi szempontokat is.

A hekket tehát olcsó beszerezni, könnyű elkészíteni, és sütödéknek is nagyobb az árrésük, mint a balatoni keszegen. Úgyhogy nagyjából harminc év alatt az argentin hekk nemcsak a Balaton partot, hanem az egész országot is letarolta. Ma is ebből a halfajtából fogy a legtöbb.

Lassan terjed a minőségi halfogyasztás
A hazai halfogyasztás kultúrája ugyanakkor lassan, de fejlődésnek indult, és ez hosszú évek múlva változásokat kényszeríthet ki, talán elsőként a Balatonnál. Már évek óta trend, hogy egyre több halat eszik a magyar, sokan keresik a minőségi halakat a gasztronómiában, és egyre több, kifejezetten halas étterem, bisztró is nyílik, nem csak Budapesten.

Ráadásul a kormány is felkarolta az egészséges halfogyasztás népszerűsítését. Jövőre 5 százalékra csökkentik az étkezési és a telepítési hal áfáját, amitől az ágazat fehéredését várják, illetve a közétkeztetésben is több halat szeretne látni a kormány. Persze van hova fejlődni: a magyarországi évi 6,2 kilogrammos fejenkénti halfogyasztás igen alacsony, jelentősen elmarad az Európai Uniós átlagtól is, amely évente és fejenként 20 kilogramm körüli.

Miközben a halas gasztrokultúra érzékelhetően felívelőben van, a halászat váratlan betiltása nagyon megnehezítette nemcsak a halászok, de a halsütők, éttermek életét is – mondta a 24.hu-nak Németh Sarolta, a Keszegsütő franchise bisztró budapesti partnere. Vidéki üzleteiknek is új beszállítókat kellett keresniük, a biztosat bizonytalanra cserélni. Szerencsére a franchise kidolgozott rendszerével és jó kapcsolataival a Keszegsütőnek könnyű volt az átállás.

A halsütőknek és éttermeknek ugyanis biztos, minőségi forrás kell, ahonnan a friss halakat rendelhetik. Így maradnak a hazai halgazdaságok, ám itt jön a csapda. Amint a vendégeik meghallják a halgazdaság szót, kifordulnak és elmennek, mondván nem esznek vegyszerekkel kezelt halakat. Így ismét a külföldi források jelentenek megoldást, akik a Tiszából lehalászott, frissen gyorsfagyasztott halakat forgalmazzák, mondta Németh Sarolta.

Túlhalászták volna a Balatont
A balatoni hal hiányában tehát benne van a hazai halfogyasztás alacsony kultúrája, a vendéglátósok üzleti szempontjai, és természetesen a halászati tilalom is. Negyedik okként különösen fontos a tó védelme, amit talán kevésszer szoktak hangsúlyozni. A Balaton képtelen annyi halat előállítani, mint amennyit a vendéglátósok igényelnének.

A Balaton vízminőségének javulásával jelentősen csökken a tó haleltartó képessége, következésképpen egyre kevesebb a hal a vízben – mondta a 24.hu-nak Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. elnöke, aki szerint a halászati tiltásra is a természetes vizek védelme érdekében került sor. Modern halászati eszközökkel ugyanis rövid idő alatt nullára lehet meríteni egy természetes víz halállományát, mondta.

Mivel a sűrű balatoni haltelepítések ellenére sincs elegendő balatoni hal, és nincs is annyi balatoni halgazdaság, amely ki tudna termelni akár fele annyi süllőt, mint amennyit eladnak a balatoni halsütödék, a hiányzó mennyiséget importból vagy a balatoni feketepiacról kénytelenek beszerezni a vendéglátósok.

Becslések szerint horgászattal 50-60 tonna süllőt nyernek a Balatonból, ennek fele köthet ki illegálisan az éttermeknél, halsütödéknél. Ha nem lesz változás, a balatoni halként beállított kazah keszegnek, romániai süllőnek, argentin hekknek mindig lesz felvevőpiaca, csakúgy, mint a rapsicoktól vásárolt balatoni fogasnak.

Megoldási javaslatok
A Balatoni Szövetség két dolgot javasolt a balatoni halhelyzet megoldására egy évvel ezelőtt:

  • a horgászok is eladhassák a tóból kifogott halaikat
  • a balatoni tógazdaságokba telepített haltelepítéssel („úsztatott halakkal”) kellene fedezni a vendéglátósok, a gasztronómia igényeit.

Szári Zsolt, a balatoni halgazdálkodási társaság vezetője egyik ötletet sem támogatja. Az a véleménye, hogy az úsztatotthal-koncepció alkalmatlan a probléma megoldására, mert ha néhány hétig halak úsznak egy balatoni tógazdaságban, attól az még nem lesz balatoni ízű hal. Ez a fogyasztók becsapása lenne.

A második ötletre, hogy a horgászok őstermelőként értékesíthessenek halat, azt mondta: azért nem támogatják, mert a horgászat alapvetően rekreációs tevékenység. Ennél is fontosabb, hogy ha engednék a kereskedelmi célú horgászatot, pillanatok alatt kimerülne a természetes vizeink halállománya.

Szári Zsolt úgy összegzett: szerinte a vendéglátói kör maradéktalan kiszolgálásra eddig sem volt elegendő balatoni hal, és ezután sem lesz. Ugyanakkor hazai termelésű hal korlátlanul beszerezhető tógazdaságoktól, édesvízi akvakultúrákból.

Igaz, a balatoni hal sokkal finomabb, húsa nemzetközileg is az egyik legízletesebb. A balatoni hal ugyanis természetes táplálékot eszik, és sokat úszhat a Balatonban, mondta.

A kormány megoldása: minősített magyar hal
Balassa Balázs, a Balatoni Szövetség elnöke, Szigliget polgármestere kérdésünkre válaszolva azt mondta, hogy az elmúlt egy évben nem történt semmilyen fejlemény a két javaslatukkal kapcsolatban. Ugyanakkor hozzátette: úgy tudja, hogy a kormány is felkarolta azt a kezdeményezést, hogy a minőségi magyar halakat állami védjeggyel lássák el a hungarikumok mintájára.

Megkerestük az Földművelési Minisztériumot az ötlettel kapcsolatban, ahol azt válaszolták: a tárca két éve dolgozik a Minőségi Magyar Hal védjegyen. A minősítési rendszerrel könnyebbé válhat a vásárlók dolga, a tanúsítvánnyal rendelkező termelők, kereskedők vagy feldolgozók esetében ugyanis biztosak lehetnek abban, hogy a kínált hal minősége kifogástalan, a termék megfelel az élelmiszer-biztonsági és a nyomon követhetőségi előírásoknak is. A tervek szerint az első védjegyes halak és feldogozott termékek jövő karácsonykor kerülhetnek a piacra.

E mellett a minisztérium szakfőosztálya egy másik tanúsítási szabályzaton is dolgozik, ami közvetlenül a Balaton vízrendszerében (tógazdaságaiban) megtermelt halfajok földrajzi származásának megkülönböztetésén alapul. Reményeink szerint az ezen eredetjelzővel ellátott halakkal mérsékelhetővé válik az a hiány, amely a tó környéki vendéglőkben kialakult, írta a minisztérium.

Ami igazán kéne: messzebbre tekinteni
Egy halászati szakmai szervezet szerint azonban kormány védjegye csak akkor jó megoldás, ha a termelő által befolyásolható tényezőkkel lehet a védjegyben kitűzött célokra pályázni. Ilyen tényező lehet például a nyomon követés, a hal útja „a tótól a tányérig”, vagy az ellenőrzött takarmányhasználatok, illetve a minőségi halfeldolgozás – mondta a 24.hu-nak Lévai Ferenc, az Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője.

A védjegy hatását persze nem lehet forintosítani, a korábbi, hasonló kezdeményezések – mint a tanúsítvánnyal minősített biohal – nem jelentettek áttörést, pláne nem plusz árbevételt a halpiacon, mondta.

A szervezet szerint sokkal jobb megoldás lenne messzebbre tekinteni, és egyszer majd az alapoktól újraépíteni az egész balatoni halgazdálkodást.

Addig azonban, a Balatonból történő halellátás esetén, nem látnak életképes megoldást. Már csak azért is, mert a halászat hiányának ökológiai problémáira csak az idő adhat választ, ez ma nem számítható ki. Ilyen kérdés a balatoni busa sorsa vagy az egyre növekvő törpeharcsa populáció, mondta Lévai.

Egyelőre tehát úgy tűnik, messze még az idő, amikor a Balatonon az olasz Garda-tó mintájára, látvány halsütödék, és zsúfolásig megtelt halpiacok sorakoznak majd a tóparton.