Megvalósult vidéki álom – A nemesbüki sajtkészítőnél jártunk (onlinebalaton.hu)

Minden reggel és este két-két órán át feji a teheneket a családi gazdaságban Korosa András. Napi 100-150 liter tejet dolgoznak fel. A rohanó mindennapokból egy olyan Balaton-közeli farmra csöppentünk, ahol a teheneket a nevükön szólítják és ABC sorrendben hívják a fejéshez. A nemesbüki sajtműhelyről és tulajdonosáról az onlinebalaton.hu-n jelent meg az alábbi cikk.

Boróka, Bíborka, Bazsalikom, Bodza, Berkenye és a többiek egymás után sorakoznak az ólajtónál, hogy a tejükből valami új születhessen. Huszonegy tehén és két borjú legelészik a birtokon, a házigazda mindegyiket nevén szólítja. Azt mondja, mindegyikük más és más, egy-egy külön személyiség. Van, amelyik tehén nem is ad tejet, van amelyik hosszú évek óta nem tudott életet adni kisborjúnak, de egyik állat sem végezte a vágóhídon, hiszen ők már szinte családtagok.

A reggeli fejést követően elindulunk a mezőre, hogy beszélgessünk kicsit. Ahogy sétálunk felfelé a dombon, libasorban jönnek mögöttünk az állatok is. A nyakukban csengő kolompok már messziről hallatszanak. A sajtkészítéssel komolyabban csak két és fél éve foglalkozó családfő Keszthelyről költözött Nemesbükre, mert beleszeretett ebbe az életformába. A gazdaság egy Jersey tehénnel indult évekkel ezelőtt, aztán egyre bővült a létszám. Kezdetben még csak a szomszéd telek elhagyatott kaszálóját használhatta legelőnek, ma már, a falu végében fekvő több hektáros területen élnek, a kifejezetten sajtkészítésre alkalmas tejet adó tehenei. Az állatgondozással és fejéssel kapcsolatos munkákat is itt végzi, minden nap korán reggel és este. Tervei között szerepel a terület és a kiszolgáló épületek további bővítése.

Most négy nemrég született borjú várja, hogy csatlakozhasson a nagyokhoz, de előbb nevet kell kapniuk. A farmon minden tehén B-betűs nevet visel.Az idei Szenteste különleges lesz, várhatóan hét kisborjú születik majd – mondja András. Velük együtt egyelőre meglesz a maximális létszám. Több nevet nem tudok fejben tartani –mosolyog.

A tehenek estig legelészhetnek a dombokon, mi viszont átmegyünk a házhoz, ahol a sajtok készülnek. A higiéniai előírások alapján csak messziről szemlélhetjük az érlelődő sajtokat a polcokon. Napi tizenöt kilogramm kerül ki a kezeik alól. Készülnek hagyományos sajtok, de András nemrég egy equadori sajtmestertől is hozott új receptet, a görög szénamagos receptjét. Ennek a sajtnak a magok különleges diós illatot és ízt adnak, nekünk ez lett a kedvencünk. A háznál minden a vidéki életérzés maximális élvezetéről árulkodik. A kis borjak érdeklődve figyelnek minket, a befogadott póni félénken szemlélődik. Dorka és Kobak, a két házőrző kutya végig a nyomunkban liheg, itt van elég helyük a szaladgálásra.

András végtelen elhivatottsággal mesél a saját ötletből, önerőből megvalósított sajtfesztiváljáról, amelyre idén már csaknem hétszázan voltak kíváncsiak. Szavaiból az odaadás és az alázat hallatszik. Szeret itt élni, szereti a munkáját, célja a vidéki életérzést megmutatni, egyre jobb minőséget nyújtani és minél több receptet elsajátítani.

A műhely nemrég egy különleges örökbefogadási programot indított. Az örökbefogadással mindenki kicsit részese lehet kedvence életének. Ott lehet, ha borja születik és részt vehet a névadásban. Ehet, ihat a tejéből és az abból készült termékekből, de nem utolsó sorban ezzel támogatja a gazdaságot, hogy a családias jellege ellenére működőképes maradjon.

Az eredeti cikk fotókkal itt található.