Még Új-Zélandnak is segíthet, ha kutatják a Fekete-hegy vulkánjait (welovebalaton.hu)

Jankovics M. Éva és társai a kiterjedt vulkáni mezők kutatásába folytak bele, a Balaton-felvidéket vizsgálták, hogy megértsék a működésüket. Interjú egy vulkanológussal egy nemzetközileg is fontos tudományos publikációról.

Furcsa belegondolni, de évmilliókkal ezelőtt kevésbé barátságos lett volna a Balaton-felvidék egy hangulatos nyári hétvégére. A szőlőtőkék, mandulafák vagy levendulák helyén ugyanis legfeljebb a vulkánokból kitörő lávafolyam fogadott volna minket, nem pedig a Tagore sétány vagy a Káli-medence utánozhatatlan látképe. Azok a tanúhegyek, mint a Badacsony vagy a Gulács, amelyeket manapság olyan lelkesen mászunk meg valaha tűzhányók voltak, de már jó ideje végérvényesen kialudtak.

Attól még, hogy a kitörésüktől már nem kell tartanunk, még nem biztos, hogy mindent tudunk róluk, ezért is számított kifejezetten érdekesnek az a kutatás, amit Jankovics Mária Éva vezetésével az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportja végzett a kiterjedt vulkáni területekről. Jankovics ráadásul tapolcai illetőségű, nem véletlen, hogy olyan közeli helyet választott, mint a Fekete-hegy a Káli-medence északi részén. Mivel kutatásuk fontos támpontot nyújthat a vulkáni mezők aktivitásának észlelésében is, mi is megkerestük a kutatót, meséljen bővebben a projekt jelentőségéről.

Miért pont a Fekete-hegy?

“Már a szobám ablakából is a Halápot láttam gyerekkoromban, aztán a gimnázium végén elkezdett nagyon érdekelni a vulkanológia egy dokumentumfilm hatására” – mondta Jankovics M. Éva. Az ELTE-TTK geológia szakán kőzettan-geokémia irányra szakosodott, vulkáni kőzeteket kezdett tanulmányozni. Harmadévesen jelentkezett a tudományos diákköri munkára, témaként a Füzes-tó salakkúpot kapta meg, ami Szentbékkállától északra található. Így bekapcsolódott a Kőzettan-Geokémiai Tanszéken dr. Harangi Szabolcs által vezetett vulkanológiai csoport kutatómunkájába.

Később doktori kutatása egyik esettanulmányaként a Fekete-hegy vulkáni komplexumot vizsgálta, ami a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területen az egyik legnagyobb kiterjedésű vulkáni képződmény, (kb. 12 négyzetkilométeres), Szentbékkállától Kapolcsig húzódik. Ez egy összetett felépítésű, több kitörési központból álló komplexum, ami több különböző kitörési fázis során épült fel. A kezdeti fázisban ún. freatomagmás kitörések zajlottak, ami annyit jelent, hogy a felfelé áramló forró magma vízzel telített üledékekkel találkozott, ez pedig heves reakciót eredményezett (hasonlóképp, mint amikor forró olajba csöppen a víz). Hatalmas robbanások történtek, ún. maar vulkánok jöttek létre. Ezek lefelé építkező tűzhányók: a robbanások a földfelszín alatt egyre mélyebben pattannak ki. Ahogy Jankovics magyarázta, “úgy lehet elképzelni ezt a szerkezetet, mint egy répát”.

A teljes cikk itt.