Egy izgalmas kutatási eredmény szerint mérhetetlen aranykincset rejt a magyar tenger mélye, amely több vagonnyi mennyiséget jelenthet, és mai árfolyamon számolva 1800 milliárd forintot érhet. A feltevést megerősíti, hogy aranymosók még száz évvel ezelőtt is gyakran találtak aranyszemeket a tó iszapjában – írja az Origó.
A portál cikkében annak járt utána, hogyan lehetne kitermelni a „Balaton aranyát”, illetve egyáltalán megérné-e a felszínre hozatala, milyen költségei lennének és mekkora környezeti károkat okoznánk vele?
A történet ott kezdődött, hogy egy 1798-as levélben maga a tihanyi apát hívta fel a figyelmet arra, hogy a Balaton iszapjában kimosható méretű drágakőszemcsék és arany is található. Ezt egyrészt írásos forrásokra, másrészt a saját tapasztalataira alapozta.
Már a rómaiak is arany után kutattak a térségben
Az apát tanulmányozta rómaiak levelezését, akik a maguk idejében élénk érdeklődést tanúsítottak a tó nemesfémtartalma iránt, miután az ottani aranymosók (aranyászok) az ókorban gyakran bukkantak arrafelé aranyra. Emellett az apát azt tapasztalta, hogy a mosók még az ő korában is találtak aranyat a tó iszaprétegében.
Valószínűleg a tihanyi apát levele keltette fel a figyelmét egy évszázaddal később Hollósvári Imre bányamérnöknek, aki komolyabban megvizsgálta a kérdést.
A szakember a Dunántúl geológiáját tanulmányozva, 1907-ben a Budapesti Hírlapban egy tudományos cikkben közzétette megállapításait. Kapcsolatba került olyan aranyászokkal, akik még a 20. század elején is keresték az értékes fémet a Zala folyóban, illetve a magyar tenger partján.
A komolyabb vizsgálatok lebonyolításához két rendkívül tapasztalt mosó segítségét vette igénybe, akik a tó 61 különféle helyéről vettek neki 10-10 kilogrammnyi iszapmintát – ezek pedig egytől-egyig aranyat tartalmaztak.
A teljes cikk itt elolvasható.