Meddig állhat le a világ? – feljegyzések a karanténból (mandiner.hu)

Az biztos, hogy az élet nem lesz olyan, mint régen. De jogos az egyre többeket foglalkoztató kérdés: mekkora áldozatot kell hoznunk?

 

Egyértelműen mindenki befeszült a veszélyhelyzet kihirdetésekor. A Fekete Pénteket idéző képsorok a boltokban, a járvány szó hallatán pedig összeszorult az emberek gyomra és mindenki az utcán púposodó hullahegyeket látta maga előtt. Hála Istennek, ez a kép nem következett még be sehol, de az biztos, hogy az intézkedéseket rögtön betartaná mindenki egy ilyen helyzet láttán!

Én is belegondoltam, hogy mi lesz velünk, ha baj lesz, de ilyen szempontból a vidék megint jelesre vizsgázott a várossal szemben.

Könnyebb kihúzni egy nagyobb válsághelyzetet a rákospalotai panelek árnyékán túl. Nem is csoda, hogy fél Budapest leutazott a vidéki nyaralókba – a helyiek jogos felháborodására. Tetszik tudni, az üdülőövezetnek a nyári „ostromok” után is minimum 2-3 hónap kell, hogy regenerálódjon. Az infrastruktúra véges, nem fogja sokáig bírni Siófok vagy Velence a leutazók tömegét – olvasható a mandiner.hu-n.

A cikk folytatása itt.